2009. szeptember 27., vasárnap

Alapfogalmak 1 - hardver





Sziasztok!




Ahogy ígértem, nem lehet megúszni egy-két magyarázatot a számítógéppel kapcsolatban :)

De megijedni nem kell, egyrészt annyira nem bonyolult, másrészt pedig hasznos. Különösen azoknak, akik a számítógépük cseréjén, illetve bővítésén gondolkoznak. Apropó gépbővítés és gépvásárlás... ezzel kapcsolatban szívesen adok tippet az arra fogékonyaknak. Még akkor is, ha mindössze annyi a kívánalom, hogy rózsaszín legyen :)
(Ezt lelövöm előre: vegyél Dell-t, Inspiron típust. Vacak lesz, drága is - tapasztalat - de az almazöldtől a bugyirózsaszínig van minden. Hiába, ízlések és pofonok... )


Vágjunk bele! Íme a számítógép fő részei, némi magyarázattal és alapvető tudnivalókkal, oldalt kis képekkel, hogy el tudjátok képzelni, ha még nem láttátok.


Mértékegységek


Tisztáznunk kell a többiek előtt. Legtöbbször 2 mértékegységet használunk, az órajelet és a bit/bájtot (byte). Az órajel a csipek sebességét jellemzi, míg a bit/bájt adatmennyiséget jelent. Egyéb alkatrészek (pl. merevlemezek, dvd meghajtók, stb.) sebességét mérjük Mega/Gigabájt per másodpercben.


Az órajelet Hertz-ben mérik. A gép és annak bizonyos részei az időt kicsi szeletekre "vágják", és egy szelet alatt egy adott mennyiségű adatot (általában 32 bit) dolgoznak fel/mozgatnak. Ez az időszeletelés azért kell, hogy a gép részei összhangban legyenek egymással. Hatványozzuk is, a Megahertz az egymilló Hz, a Gigahertz ennek még ezerszerese, milliárd. Tehát pl. egy 2 GHz-es processzor másodpercenként 2 milliárdszor 32 bit adatot dolgoz fel minden egyes feldolgozó egységében (több is van neki :)


Az adatmennyiség alapmértékegysége a bit. A bit egy számjegyet jelent, egy darab egyes, vagy nullát (a gépek csak ezt a kettőt ismerik: van áram vagy nincs áram, 1 vagy 0).
Gyakrabban használt mértékegység a bájt (byte), ami pontosan 8 bit. A bájtot adattárolásnál használjuk, míg a hálózati adatátvitelnél a bitet. Pl. az internetelőfizetés sebességét is Megabitben adják meg.
Hogy csavaros legyen, itt a váltószám nem 1000, mint normál esetben, hanem 1024 (mert ez pont a 2 tizedik hatványa). Tehát 1 Kilobájt (Kb) az 1024 bájt, 1 Megabájt (Mb) pedig 1024x1024 bájt, és így tovább, pl. Gigabájt (Gb = 1024 Mb), és már Terabájt (Tb = 1024 Gb) is. (Néhányan, főleg merevlemez gyártók azonban itt is használják az 1000et, hogy bonyolultabb legyen...)




A processzor
A processzor a számítógép agya. Ő végzi el a számítások javát - kivéve speciális feladatokat, lásd pl. grafika - és vezérli is a többi hardvert. A gép egyik legfontosabb eleme.




2 fő gyártó van jelenleg a piacon: az Intel és az AMD. Az AMD termékei általában kicsit gyengébbek, ugyanakkor olcsóbbak. Ebből kifolyólag gyakran megeshet, hogy ugyanazért a pénzért az AMD a jobb választás. Az Intel viszont ismertebb, gyakoribb, és főleg a notebookokban szerepel jobban a kisebb fogyasztása miatt.



Az
(mag) órajel. Egyik legfőbb paraméter, manapság tipikusan 1-3 GHz az átlagos


sebesség. Régen ez volt az egyetlen fontos paraméter, de ma már nagyon nem így van, ezt érdemesmegjegyezni! Órajel alapján kizárólag az azonos típusokat lehet összehasonlítani. Amire a processzoroknál figyelni kell:


A magok száma. Az utóbbi időben vette kezdetét a teljesítmény növelésének ez az új iránya: egy processzorfoglalatra több processzormag pakolása. Mintha egy autóban több motor lenne. (a mag a processzor számításokat végző része) Ettől azért gyorsul a gép, hogy egyszerre többmindenen tud dolgozni (szép angol szóval multitasking).


Külső órajel. Az a sebesség, amin a proci a gép többi részével, legfőképp a memóriával kommunikál. Több technológia jelent meg a feladatra: az FSB (front side bus), a Hypertransport és a QPI (quick path interconnect). Szintén MHz-ben mérik, de vigyázz, egymással ezek sem összehasonlíthatóak, mert más technológia. De mindig minnél nagyobb, annál jobb. :)


Cache memória, avagy gyorsítótár. A processzorra integrált memória, hogy a részeredményeket és utasításokat tárolja. Mennyisége néhány megabájt szokott lenni. Szintén, minnél több, annál jobb.


Fogyasztás. A laptopok terjedésével lett fonos szempont. Az úgynevezett TDP-vel (Thermal Design Performance) mérik, wattban. Bár nem mondják, hogy ez a TDP, de mindig ezt adják meg. Minnél kisebb, annál jobb, mert hosszabb akkumulátoros üzemidőt biztosít, plusz kevésbé melegszik az alcsony fogyasztású proci, amitől a hűtőventilátor is halkabb lehet. A mai legmodernebb, de nem direkt kis fogyasztásra kihegyezett laptop-proci TDP-je 25-35 watt, míg egy asztali proci 100 watt körül is bekérhet. A kifejezett éhezőművész Intel Atom processzor 2 wattal is beéri - cserébe lassú is :)


Az architektúra, 32/64 bit. Fentebb említettem, hogy a processzorok órajelenként 32 bitet dolgoznak fel. Nos, egy ideje már ennek a duplájára is képesek! Ugyanakkor nem teszik, mert ahhoz, hogy a proci 64 bitet dolgozzon fel, ahhoz az operációs rendszernek (Windows és társai) 64 bitet is kell küldenie neki feldolgozásra. Ezért vannak ma a Windows-oknak külön 32 és 64 bites változatai. A mai legalább középkategóriás processzorok tudnak 64 bittel számolni, az olcsóbbak általában nem. Fontos tudni, hogy egy 64-bites processzornak nem gond a 32 bites Windows, de fordítva nem megy! Ahogy sok program csak egyik módon képes működni, a másikon nem. És hogy ez miért lényeges? Mert egyre több programnak írják meg a 64-bites változatát. Ez a működés ugyanis kb. 30-50%-os gyorsulást eredményez. Hamarosan teljesen átáll az informatika a 64 bites architektúrára, ma viszont még kompatibilitási problémákat vethet fel ilyen rendszer használata. (Erről lesz szó később is)




A memória (RAM)


Ideiglenes tároló. Arra van, hogy a programokat és adatokat a merevlemezről a gép ide tegye, és itt dolgozzon velük. Azért itt, mert a memória a merevlemeznél nagyságrendekkel gyorsabb.


Fő paraméterei a mérete, ami bizonyos korlátok között változtatható (bővíthető), mert különböző méretű modulok vannak. Mega vagy Gigabájt a mértékegység.






Másik jellemzője a sebessége (szintén MHz), ami a "generációjával" is összefügg. V
agyis: ma az úgynevezett DDR ramokat használjuk, abból is a 2. és 3. generációt (DDR2 és DDR3). A DDR2-esek 667 és 800, a DDR3-asok 1067 és e fölötti MHz-en ketyegnek. Fontos megjegyezni még, hogy a notebookok ugyanazt a memóriát használják, mint az asztali gépek, de más csatlakozóval, tehát mégsem kompatibilisek. Valamint hogy egy gépbe csak egyféle, a hozzá tervezett memóriatípus építhető.




Merevlemez (vincseszter, vinyó, HDD)


Más szóval háttértár. Ezen tárolódik az összes adat, programok és dokumentumok, filmek, zenék, minden. Ugyanis a RAM-mal ellentétben a vinyó áramtalanítva is tárolja tartalmát. Innen olvassa a gép őket a memóriába, és használat vagy változtatás után ide íródnak.




Főbb paraméterei a kapacitása (mérete), mérete (a fizikai méret) és a sebessége, valamint a csatlakozása. A kapacitást Gigabájtban mérjük, minél több, annál jobb, de drágább


is: érdemes felmérni, hogy mennyi is kell. Olyan értelemben a legfontosabb alkatrész, hogy minden számítógépen végzett munkád eredménye is itt van (hacsaknem máshova mented, ugye), tehát ha tönkremegy, minden bukik vele. Ezért érdemes a fontos dolgokat máshol is tárolni.



A fizikai méret tekintetében a bennük lévő mágneskorong mérete az irányadó. A körülötte lévő doboz mérete is ettől függ, szabványos. Az asztali gépekben 3,5 colos, a notikban általában 2,5 colos, az extra kicsi notikban és egyéb hordozható gépekben 1,8 colos vagy kisebb vinyó foglal helyet. Ez befolyásolja a kapacitást és sokszor a sebességet is. Pl. a legnagyobb asztali vinyók olyan 1-2000 Gb-osak (1-2 Tb), a legnagyobb noti vinyó most épp olyan 5-600 Gb, és így tovább. Ezt azért érdemes megjegyezni, mert a vinyó a notik esetén is könnyen cserélhető alkatrész. Tehát ha elfogy a hely, nem kell az egész gépet cserélni. És még ott vannak az USB-n csatlakoztatható külső merevlemezek is.

Sebesség
. Ezúttal nem MHz, hanem Megabájt per másodperc (Mb/s). Megadja, hogy másodpercenként mennyi adatot tud írni vagy olvasni. A nagyobb itt is jobb.



A csatlakozás annyiból fontos, hogy a gépbe csak olyan csatlakozású merevlemez tehető, ami az alaplaphoz is csatlakozni tud. A csatlakozó sokszor a lemez fizikai méretével is változik. Ma az úgynevezett soros ATA, azaz SATA csatlakozó, annak is a második generációja a gyakori (a generációk kompatibilisek egymással, ha a többi paraméter megegyezik).





Az alaplap


Az alaplap egy nagy nyomtatott áramkör és csipek halmaza a gép legmélyebb bugyraiban elrejtve. Ő biztosítja az összeköttetést a részegységek között, rajta vannak a csatlakozók, vagyis ide kell bedugni a többi hardverelemet. Illetve egy jó részük már fixen rá is van építve (integrálva). Tipikusan ilyen integrált eszköz a hangkártya és a hálózati kártya, de sok esetben a videokártya (grafikus csip) is. Kártyának csak megszokásból hívjuk őket, mert néhány éve még valóban lapos, szögletes tárgyak voltak, amiket úgy kellett a gépbe beledugdosni :)



Az alaplap, és a rajta lévő csipkészlet határozza meg, milyen típusú processzor, merevlemez, milyen és maximálisan mennyi memória helyezhető bele.
Valamint továbbra is vannak rajta bővítő csatlakozók is, amik a gép bővítésekor kerülnek a képbe. Ma az úgynevezett PCI/PCI-E ("pí-szí-áj/ expressz:) technológiát használják az alaplapok, ami az adatátvitelt sávokra osztja. Eszerint van többnyire PCI-E 1x (egyszeres) és 16x (tizenhatszoros, 16 sáv egyszerre). A köztes lépcsőket ritkán használják. Bár a mögöttük lévő technológia, a PCI-E azonos, a csatlakozó mérete más. Az 1szeres csatlakozót használja sok eszköz, pl. Wi-Fi hálózati kártya, profi hangkártya, stb., míg a 16szoros a videokártyáké. A sima PCI egy régebbi, de még használt megoldás kb. arra, amit a PCI-E 1x tud.





Grafikus csip, vagy videokártya


Az utolsó fontos hardverelem. Több fajtája, és eszerint több neve is van. Vannak a

"videokártyák", a különállóak. Bár sokszor ez az eszközök gyűjtőneve, tipikusan az asztali gépekbe külön beépíthető, ez alatt a tényleg nagyra hízott, kártya formájú változatot értjük. Ezek a legnagyobb teljesítményűek is.


Másik típus az integrált videokártya, annak is két alfaja, a "sima" és a dedikált ismert.


Az integrált jelző ugye azt jelenti, hogy elválaszthatlanul be van építve az alaplapba. A dedikált kártyák olyan csipek, amik az alaplapra vannak forrasztva ugyan, de annak egy külön kisszelete csak az övék, függetlenek a többi csiptől. Általában melléjük forrasztott memóriával is rendelkeznek, amit csak ők használnak. Ilyen dedikált csipek csak a notebookokban fordulnak elő, az izmosabbakban.


Az utolsó a sorban a "sima" integrált kártya. Ez azt jelenti, hogy nincs különálló grafikus csip az alaplapon, hanem az alaplap egy másik fő csipjébe van beágyazva a grafikus megjelenítésért felelős egység. Memóriájuk nincs, a rendszermemóriából szoktak csórni. Ezek a leggyengébb megoldások, szintén notebookokon, illetve olcsóbb asztali gépekben fordulnak elő.


Fontos szempont, főleg a notiknál, hogy a teljesítménnyel együtt a fogyasztás is nő/csökken. Tehát egy izmos gamer notitól ne várjunk hosszú akkus üzemidőt.


Három feladat van tipikusan, amihez komolyabb grafikus csip kell: a játék, a videoszerkesztés és 3D modellezés, és a nagyfelbontású (HD) videolejátszás. Komoly játékra az asztali gépek különálló, és a notik dedikált kártyái alkalmasak. A videoszerkesztéshez és modellezéshez sem árt valami közepesen erős dolog. A HD-vel a modern integrált csipek is megbírkóznak, de itt nem árt vigyázni! A sima DVD nem okoz gondot többnyire, de egy Blu-Ray Disc (BD) már beszaggathat a gyengébb modelleken. Az új, most divatos extrahordozható, de extragyenge gépek (úgynevezett netbook-ok) pedig többnyire a sima DVD-vel, vagy Youtube HD tartalommal sem bírkóznak meg! (Mert egy elavult grafikus csipet használnak)


A legtöbb hétköznapi feladathoz azonban semmilyen komoly grafikai képesség nem kell. Ezt is érdemes észben tartani, mert a gépek árának igen jelentős részét tudja kitenni egy komoly grafikus csip. Fontold meg, kell-e, mielőtt kiadod a sok pénzt.




A monitor (és laptop képernyők)


Erről az alkatrészről sem feledkezhetünk meg, mégha oly magától értetődőnek tűnik is minden!
Előre leszögezem, hogy itt csak a ma már egyeduralkodó LCD (folyadékkristályos, lapos) képernyőket veszem figyelembe. A régiekkel max kommentben foglalkozhatunk, ha kell.
Az LCD-knek 3 fontos paramétere van (több a képcsövesekre is igaz): a képátló és arány, a felbontás, és a válaszidő.


A képátló a képernyő fizikai méretére utal. Col-ban (inch-ben) mérjük (1 col = 2,5 cm), és logikusan a képernyő átlóját adja meg. Laptopoknál ez tipikusan 15-16 col, az asztali tucatmonitorok többnyire 19 colosak, vagy manapság nagyobbak, de a 19-es elterjedt és olcsó kategória. Ettől viszont még mindig lehetnek a képernyők eltérőek, hiába tudjuk az átlót. Mert nem mindegy, hogy mondjuk szélesvásznú, vagy normál. Ezt adja meg a képarány, vagyis a vízszintes oldal aránya a függőlegeshez. A normál képarány a 4:3. Az egyre divatosabb szélesvászon pedig a 16:9. A notebookok esetén pedig gyakori a 16:10, de már itt is hódít a 16:9, ahogy egyre inkább általános a számítógépen mozizás. Kis matek a végére: azonos képátló mellett a szélesebb vásznú képernyő mindig kisebb felületű is.


A felbontás azt jelenti, hogy hány képpontot képes a képernyő megjeleníteni vagyis mekkora részletességű képet tud adni. Ugyanis különálló pontokból építi fel a képet az összes képernyő. Jó sokból... A felbontást is úgy szokták megadni, hogy vízszintes képpontok száma szor függőleges képpontok száma. Ez természetesen meghatározza a

képarányt is. Vagy épp fordítva. A lényeg: ma egy tipikus 4:3 arányú képernyő felbontása 1280x1024 képpont. Természetesen vannak ennél kisebb és nagyobb felbontások is (pl. 1024x768 szintén gyakori, ahogy 1600x1200 is létezik).
A felbontás bizonyos korlátok között változhat azonos átlójú és arányú képernyőn is. Pl. létezik 15 colos, 16:10-es képernyőjű laptop 1280x800, 1440x900, de még 1620x1050 képpontal is. Minél több képpont, annál többet tud megjeleníteni, de annál kisebbnek is látszik minden, na meg annál drágább is az eszköz. Tehát 2 monitor tág értelemben vett méretének összehasonlításához nem elég a képátlót ismerni, mert azonos méret mellett a nagyobb felbontású többet fog mutatni.
Fontos észben tartani, hogy az LCD-ken minden képpont fizikailag is egy egység. Ezért ezeknek a képernyőknek van egy tervezett felbontásuk, amitől felfelé nem is lehet eltérni. Csökkenteni lehet a felbontást, de ilyenkor a kép mindig életlen lesz! Hiszen pl. 1280 valós pixel nem tud egyenletesen 1024 felé oszlani. Bár az újabb képernyők ez is szebben megoldják, az LCD csak a gyári felbontáson tudja a maximum minőséget nyújtani.


A válaszidő tipikusan az LCD-k paramétere. Azt jelenti, mennyi idő telik el, aközött, hogy a számítógép elküldte a monitornak a megjelenítendő/megváltozott képet, és aközött, hogy az meg is jelenik. Ezt ezredmásodpercekben mérjük (ms, milliszekundum). Régebben, 3-5 éve ez még jelentősebb volt, mert az akkor gyakori 8 és 16 ms késést bizony lehetett szemmel érzékelni. A játékosok szidták is az LCD-t. Ma viszont már az olcsóbbak is 5 ms válaszidejűek. De vannak 2 ms-osok is, ami minden igényt kielégít, de még drágább is. Ha nem vagy kemény játékos, ma már erre igazából nem kell figyelned egy új monitor esetében. De ha kiírják a boltban, jó, ha tudod. És ne hagyd magadra tukmálni a 2 ms-os cuccot, ha nem játszol tempós játékokat, mert pénzkidobás lesz.




Huhhhh.... ez hosszú lett! :)




Természetesen, ha további részletekre vagy kíváncsi, vagy olyan hardvered is van, amit itt nem tárgyaltam, kérdezz bátran!



Következő alkalommal a számítógépek típusaival foglalkozom majd.




Aki eddig kibírta, annak jutalmul itt egy kis felüdülés:


Tessék teli pofával vihogni, hacsaknem te voltál ;)










2009. szeptember 23., szerda

Első

Üdv mindenkinek, aki erre téved!


Röviden elmesélem, miért és kiknek is szól ez a blog.
A Helpdeszket - ahogy a neve is sejteti - számítógéppel kapcsolatos problémák, megoldások és javaslatok gyűjteményének szánom. Elsősorban olyan felhasználók számára, akiknek a számítógép csak sima "szerszám", nem lelnek élvezetet a bütykölésében, akiknek a mottója: "működjön, és kész".


Ennek a hozzáállásnak a tükrében fogok foglalkozni a problémákkal, nem lesz szó programozásról, minden részletre kiterjedő leírásokról, csak a lényegről, közérthetően - legalábbis igyekezni fogok :)
Akkor miről is lesz szó pontosan? Kb. ilyesmiről:


Az alapfogalmaknak azért szentelek legalább 1 postot, még ha ismétlés, esetleg érdektelen is lesz sokaknak. Hogy pl. mik a számítógép fő részei, mit is csinál a Windows, ilyenek. Mert később kelleni fog, szeretném ugyanis érinteni a lehetséges bővítést, vindóz újratelepítést is...


Ajánlott szoftverek. Nagyon sok felhasználót láttam már beleesni abba a hibába, hogy nagyon sok programot telepít a gépére, szükségtelenül. Vagy azért, mert nem tudta, mi is az, csak jött egy másik programmal (csomagkapcsolás, ugye), vagy mert nem tudta, hogy egy, a gépén lévő program is képes a feladatra, csak be kellene állítani, vagy bármi más okból. Ez általában oda vezet, hogy a gép teljesen "elszennyeződik", fogy a hely, belassul, és gyorsabban meg is halódik így az operációs rendszer. Ezért érdemes jól bevált, de a lehető legkevesebb programot tartani.
A másik szempont pedig, hogy a szoftver lehetőleg legyen jogtiszta, és főleg ingyenes. Mivel reklámért nekem se fizet senki, és nyilván senkinek sincs kedve a gépe használatáért még többet fizetni, vagy éppen szoftver törésekkel bajlódni, ezen a blogon csak ingyenes és/vagy nyílt forráskódú programokat fogok ajánlani. Amik szerencsére sokszor jobbak, mint a fizetősek...


Szoftverbeállítások és furcsa jelenségek magyarázata. Pl. miért van az, hogy a Intézőben néhány fájl neve kék vagy zöld? Vagy hogy a kollegának az Excel jobbra lent a kijelölt cellák számát mutatja, nekem meg az összegét vagy épp semmit, miért van ez? Nekem miért nem megy az a videó, ami a haver gépén? stb...


Hibák megoldásai, attól kezdve, hogy mi történik, ha vírusos lett a gép, ha hirtelen eltűnt az összes USB, ha valamiért a HTTPS oldalak nem jelennek meg, wagy ha a windóz a kis szürke ablakban bemondja, hogy "anyád!", vagy épp bármi...


Az utolsó két pont a legfontosabb ezen a blogon, a jövőbeli postok ugyanis - reményeim szerint - a ti problémáitok és azok megoldásinak története lesz. Amit úgy képzelek el, hogy Ti megírjátok nekem, mi a gond, én pedig megoldom :)
Mindehhez nem átalkodok olyan eszközöket is igénybe venni, mint e-mail, Skype, vagy bármi, ami segít, hogy átlássam a problémát. Mert nagyon sok esetben ezeket nem lehet egy 2soros kommentben elintézni, félmunkát pedig nem végzünk.
Tehát ha vacakol a gép, először is írj nekem kommentet! Ha a problémát ismerem és egyszerűen megoldható, kommentben fogok válaszolni is.
Ha nem ilyen egyszerű a dolog, akkor e-mail-en, valamelyik csevegőprogrammal megbeszéljük, mit is kellene tenni.
Legtutibb megoldásként pedig ott van a lehetőség, hogy megnézem a dolgot magamnak. Egy ügyes kis program segítségével ugynis részlegesen tudom irányítani a gépedet az interneten keresztül is (ami persze az engedélyed nélkül nem lehetséges, és egy gombnyomással kikapcsolható).


Szóval hajrá, akinek a gépe furcsaságokat csinál, vagy többet vár tőle, írja meg bátran! Azt garantálom, hogy rosszabb nem lesz :D


Vágjunk bele! De azért ne így, előbb kérdezz!























(ja, és a dizájn meg úgy változik majd, ahogy kedvem és időm engedi...)


A folytatásban: a számítógép fő részei, és hogy azok mire is valók


Kiscsillagos:
- Ha valamit nem szeretnél nyilvánosan publikálni, szólj előre!
- 100%-os felelősséget nem tudok vállalni arra, hogy minden tökéletesen megoldódik. Ezért mindig készíts biztonsági másolatot a fontos adataidról, mihelyst a probléma jelentkezik. Ez általános jótanács.