Operációs rendszerek 2. - Mac OSX

Most már tényleg mindjárt vége, az utolsó előtti ismeretterjesztő epizód jön! Valószínűleg sokkal kevesebben találkoztak a címben említett szerzettel - statisztika szerint olyan 6% -, mégis megéri szót ejteni róla, mert egyrészt biztos vagyok benne, hogy hallani szinte mindenki hallott a már a nevét, másrészt elég nagy a valószínűsége, hogy egyre többen fogjátok látni is. Úgyhogy jobb az ismerkedést elkezdeni itt, kíméletesen :)

Nem egy helyen említettem már, hogy az operációs rendszereknek 3 fő típusa van: a már tárgyalt Windows, az Mac OSX, és a Linux. Ez utóbbi kettőről számos sztereotípia kering, nem is alaptalanul. Pl. hogy a Mac a gazdag ficsúrok fícsöre, a Linux meg a kockafejű geek-eké. De hogy is van ez a valóságban?

A Mac OSX

Becsületes nevén Macintosh OS X, az Apple Inc. rendszere, ahol az OS szimplán az Operating System rövidítése, az X pedíg valójában egy római 10. Merthogy a Mac OS már régóta létezik, 1-től 9-es verzióig hívták simán Mac OS-nek, OS X-nek (bár az X tízet jelent, gyakran simán x-nek olvassuk, és hanyagul egybe is  írjuk) csak a legutóbbi főverzió óta hívjuk, ami 2000-ben jelent meg, szakítva az elődökkel. Teljesen más a felépítése és technológiai alapjai, bár grafikus felülete egyértelműen az elődökre épül.

Mivel az OS 1-9 verziók az Apple-nek kb. olyanok, mint a DOS és a Win9x a Microsoftnak, elavult és múzeumba való, ezért ezzel nem is foglalkozom ennél többet.

Az Apple Inc. a California-i Cupertino-ban székel, elnöke Steve Jobs, 1976-óta gyárt számítógépeket és egyéb elektronikai eszközöket, mint pl. a mindenki által ismert iPod zenelejátszót és újabban az elég nagy népszerűségnek örvendő iPhone mobiltelefont. De mi maradjunk a számítógépeknél.

Van egy nagyon fontos különbség az Apple és operációs rendszere, illetve a másik két rivális között. Nevezetesen, hogy az OSX nem önálló termék, külön DVD-n nem vásárolható meg! Az Apple OSX csak Apple által gyártott számítógépen használható, és csak azzal együtt értékesíthető, egy hardver-szoftver csomagot képez. Gondolom nem nehéz belátni, hogy ez egy egészen más színezetet kölcsönöz neki, sokkal egyedibbé teszi a rendszert. Az pedig már egy másik téma - bár nem kevésbé érdekes -, hogy az Apple meg is tesz mindent, hogy mint a gépei, mind az oprendszere fel is keltse a figyelmet. Az Apple termékeknek a dizájn és a minőség talán a legfontosabb vonzereje. Alapelv az egyszerűség, az egyszerű tanulhatóság és használhatóság. Az Apple szoftverek - ahogy a hardver is - a minimáldizájn jegyében készül: általában igyekeznek úgy megalkotni őket, hogy a legtöbb igényt automatikusan kielégítsék, és ne kelljen/lehessen ezerféleképp beállítgatni. Ezt persze nem sikerülhet tökéletesen, mindenkit kielégítő módon megvalósítani, a Mac valamilyen szinten rákényszríti a saját munkamódszereit az emberre, szokni kell, de ha ez sikerült, akkor kellemes társ tud lenni. Jellemző az is, hogy sokkal kevesebb és egyszerűbben megfogalmazott beállításai vannak egy OSX-nek, mint akár egy Windows-nak, a Linuxról nem is beszélve. Aki Apple gépet választ, az valamilyen szinten "nyugalmat" vesz, de ennek ára van. Pénzben jól mérhető ára.

Mac OS X 10.6 - Snow Leopard

Érdekesség, hogy az OSX verzióit nem nevezik, hanem számozzák, ahogy a mezei programokat. Méghozzá 3 számmal: főverzió-pont-alverzió-pont-aktuális alverzió (javítócsomag) szám. Például: 10.5.8, ami 2009 augusztusában jelent meg, tulajdonképpen a 8. javítócsomag volt a 10.5-ös rendszerhez. Tehát az Apple több kisebb lépésben végzi ugyanazt a munkát, amit a MS inkább nagyobb, ritkább lépésekben. Az OS verziók kiadása is gyakoribb. Míg az MS kb. 3 évente ad ki új Windows-t (az Xp és a Vista közt meg 5 év telt el), addig az Apple durván 2 évente, de az OSX korai verziói ennél is gyakrabban követték egymást. Továbbá érdekesség, hogy az alveziókat aktuálisan nagymacskákról nevezik el. Pl. a 10.4-es volt a Tiger, a 10.5 a Leopard, és a legújabb, 10.6-os a Snow Leopard.

Többnyire zárt forráskód

Az OSX zárt forráskódú rendszer, ugyanakkor egyes alkalmazásai nyílt forráskódú elemekre épülnek. A rendszer alapját az úgynevezett Unix típusú rendszerek ihlették annak idején. Az Unixok az első komoly és elterjedt "nagygépes" oprendszerek voltak a 80-as, 90-es években. Sok mai technológia alapját elviekben vagy közvetlenül, de ők adják, az OSX-ét, és a Linuxokét is. Nem véletlen, hogy ez a kettő kicsit hasonlít is egymásra, tulajdonképpen unokatesók. Innen az, hogy az OSX-hez a nyílt forráskódú Linux világból is importálnak elemeket.

Az OSX asztal

Asztal itt is ugyanúgy van, ahogy a vindózban, de meglehetősen eltérő a kialakítása. A háttér és a rajta lévő ikonok (amit itt alias-nak hívnak) pontosan ugyanolyanok, de a többi...  "tálca" pl. van rögtön kettő. Vagyis egy se :) A képernyő tetején van a menüsor, ami mindig az aktuális aktív program menüit mutatja. Ennek megfelelően természetesen a programok ablakaiban nincs még egy menüsor, ahogy a Win-ben. A menüsor jobb széle megfelel a Win tálca értesítési területének: ikonok, állapotjelzők (hálózat, hangerő, stb.) és az óra van itt.

Az asztal. Ami érdekes, az alul és felül van

Alul pedig a dokk. A dokkon ikonok dokkolnak, egy eszköztárnak és tálcának a fura keveréke. A dokkra fixen is rögzíthetőek ikonok. Ezekre kattintva az adott program elindul, és egy kis fény jelzi az ikon alatt, hogy a program fut. Ha egy program nincs a dokkon, de elindítjuk máshonnan - pl. az asztalon lévő ikonnal - akkor megjelenik a dokkon, majd ha kilépünk, eltűnik onnan. A dokk jobb széle elkülönül a bal oldaltól: itt ugyanis nem programok, hanem mappák találhatóak, amik innen egy kattintással elérhetőek, valamint a minimalizált ablakok a dokk ezen oldalára kerülnek, ikonként az ablak kicsinyített képét mutatva. Plusz a jobb szélen ücsörög a kuka is. Lényegében elég jól működő elosztás ez, csak Windows-os szemmel szokatlan.

És itt nincs start menü. Van ellenben Apple menü, egy kis alma logo, ami mindig ott figyel a menüsor bal szélén. Innen érhetőek el a rendszerbeállítások, vagy a kikapcsoló gomb is. Alapállapotban az apple menü mellett a fájl menedzser, a Finder menüjét látjuk a menüsávon, ez tartalmaz sok általános utasítást is, pl. egy gyorsmenüt az alkalmazásokhoz is. Részletek a Finderről kicsit lejjebb.

Néhány OSX specifikus, érdekes funkció:

A Spaces: A Mac-es asztal munakterekre osztható. Ezek tulajdonképpen virtuális asztalok, amikhez bizonyos alkalmazásokat rendelhetsz. Példán a legkönnyebb bemutatni: a beállításoknál megadsz mondjuk 2 space-t (de lehet akár 16 is). Az 1esre teszed a böngészőt meg a levelezőt, a 2esre a zene és a videolejátszót. Ha ilyenkor mondjuk a böngészőt nézed, de közben rá akarsz nézni a zenelejátszóra, akkor a böngésző, és az esetleg nyitva lévő levelező is eltűnik az asztalról, és megjelenik a zenelejátszó. A böngésző akkor tér vissza, ha újra kiválasztod, pl. az ikonjára kattintasz a dokkon.

Tipikus 4 space felállás, bennük ablakokkal

A spaces előnye persze sok nyitott ablaknál mutatkozik csak meg: nem tornyosulnak az asztalon ablakok tömegével, segít rendet tartani. Az egyes ablakok ráadásul szabadon, egérrel pakolhatók egyik munkaterületről a másikra menet közben is.

Az Exposé: a Mac-es ablakkezelés másik trükkje: gombnyomásra az összes, az adott space-n lévő ablak egymás mellett kicsinyítve megjelenik, és kattintásra kiválaszthatod, amelyikkel dolgozni akarsz. Ügyes :)

Dashboard: apró alkalmazások gyűjtőhelye, mint az új Windowsokban a Sidebar (oldalsáv). Szintén gombnyomásra jön elő, van itt naptár, számológép, időjárás-előrejelzés, meg minden. És persze bővíthető is.

A Mac-es ablak

Lényegében ugyanolyan, mint a vindózos, egy elég látványos különbséggel: a bezárás - kis/nagy méret - kicsinyítés a dokkra gombok a másik oldalon vannak :)

Illetve sokszor megjelenik még egy szürke, hosszúkás gomb az címsáv jobb oldalán. Erre kattintva eltűntethetjük az eszköztárat, hogy még nagyobb legyen a munkaterület.

A Finder

Az OSX fájlkezelője. Alapvetően tök hasonló a Windows Intézőhöz, persze máshogy néz ki kicsit, és vannak benne olyan nézetek, amit az Intéző nem ismer. Vannak ugyanakkor fontos különbségek is, amik a Finderhez kapcsolódnak, de az egész rendszert érintik.

Például, hogy hol találjuk a Mac-en az alkalmazások teljes listáját, ha nincs start menü, de programok menü sem? A Mac egy különös koncepciót alkalmaz, az un. "application bundling"-ot, ami azt jelenti, hogy egy alkalmazás minden fájlja (kivéve a személyes beállítások) egy különleges mappában, konténerben foglal helyet. A konténer olyan mappa, aminek a neve .app-ra végződik (a végződés ráadásul rejtve van), mint egy fájl, és úgy is viselkedik, mint egy fájl: dupplakattra nem a tartalma nyílik meg, hanem elindul a benne lévő program. Mivel gyakorlatilag viselkedésre így minden program egy darab "fájl", az ezeket tartalmazó "Alkalmazások" mappa (a win-es Program files mappa megfelelője) tulajdonképpen maga a start menü! A Finder "Go", magyarul talán "Helyek" menüpontjából, vagy a Finder oldalsávból ez a mappa, és más gyakran látogatott mappák is azonnal elérhetők, közvetlenül az asztalról is.

Finder, Cover flow nézetben az alkalmazások

Többek közt a felhasználó saját, "Home" mappája is, aminek mindig kicsi házacska az ikonja. Itt találhatóak a személyes fájlok és beállítások is. Alapvetően hasonló elrendezés, mint a Windows-é, kicsit más mappaszerkezettel. És mellesleg teljesen azonos a Linux megoldásával. :)

A Finder-ben minden támogatott fájl esetében, minden nézetben működik a miniatűr előnézet. Tehát a fájl neve előtt nem annak ikonja van, hanem pl. ha kép, akkor maga a kicsinyített kép, dokumentumoknak az első oldala, filmeknek az első kockája, stb.

Az OSX egyik további érdekessége, hogy egy alkalmazás ablakinak bezárása nem jelenti az alkalmazásból való kilépést! A program tehát a háttérben, ablakok nélül (így valamelyest erőforráskímélőbben) fut tovább. Gyakran használt programoknál ez előny, míg a többiekből ki kell lépni a megfelelő paranccsal. Ez persze egyáltalán nem bonyolult, de ezt is idő megszokni, hogy a pirosiksz nem tűnteti el a dolgokat teljesen.

Az OSX előnyei

A Mac nagyon olyan rendszer, hogy ízlés kérdése, mert a dizájn kulcsfontosságú része az egésznek. Feltételezve, hogy ezt magunkévá tesszük, a Mac-nek sok előnye van. Íme néhány:

Mivel a Mac számítógéphez mindig jár az OSX és az un. iLife csomag is, sokkal több programot kap az ember a pénzéért, mint PC-vel: van ugye oprendszer, webböngésző, levelező, naptár, fényképnézegető és rendszerező, pdf-olvasó, és még jó néhány program. A többi pedig beszerezhető ingyen, ugyanis szerencsére a népszerű ingyenes, Windows-hoz megszokott szoftvereknek van Mac-es verziója, hétköznapi használathoz nem kell többet rákölteni.

13 colos alumínium MacBook Pro notebook. Hát nem állat? :)

Mivel a Mac OSX kifejezetten, és kizárólag Mac gépekhez készül, a hardver és szoftver összhangja sokkal teljesebb. A speciális gomboknak garantáltan rendben vannak a funkcióik külön szoftverek telepítése nélkül is, nem kell driverekkel bajlódni, mert az oprendszer garantáltan tartalmaz mindent, és evégett stabilabb (bár a korrektség kedvéért megjegyzem, egy jól karbantartott újabb Windows is elég jó már e téren), és valamelyest még gyorsabb is ugyanazon a gépen.

Egy szintén nagy könnyebbég, hogy a 10.5-ös verzió óta az OSX része a Time Machine, azaz az Időgép is, ami egy automatikus biztonsági mentés készítő program. Amennyiben be van kapcsolva, óránként készít mentéseket, de spórolósan csak a változást menti el az előző állapothoz képest. Csak a legelső alkalommal készít teljes mentést. Segítségével menet közben visszakereshetők régi, már törölt fájlok, valamint a telepítőlemez kínál olyan opciót, ami visszaállítja a teljes rendszert egy Time Machine mentésből. (A Windowsban is vannak erre megoldások, de nem ilyen egyszerű és teljes körű, és engem már egyszer cserben is hagyott, míg a Time Machine jól vizsgázott élesben...)

A Mac-kek telepítését tanítani kéne... annyira egyszerű és világos. Berakod a DVD-t, felbukkan egy ablak a telepítő menüvel (a Mac nem bootol a DVD-ről, amennyiben van a gépen oprendszer), ahol ki kell választani, mit szeretnél: lehet esetleg régi rendszert frissíteni, ami azonnal indul, vagy a segédprogramokat (Utilities) indítani. Ez utóbbi esetben indul csak újra a gép és indul el a telepítőlemezről, ugyanis ilyenkor van lehetőség a lemez formázására, vagy rendszervisszaállításra is. Ja, és még ilyenkor sem igénytelen kék képernyőt látunk alapfelbontásban, ahol csak óvatosan, gombokkal tudunk műveleteket végezni: minden program ugyanolyan grafikus felületen jelenik meg, mintha normál rendszerről futna, van egér, tapipad, de még usb is, maximális felbontású és színmélységű képernyőn. Mikor telepít, akkor pedig csak elindul a kék csík, meg egy visszaszámlálás. Ha végzett, a rendszer újraindul, és kész is van. Lehet ennél egyszerűbb?

Ugyan nem az oprendszer része, de megemlítem. Apple gépre Windows vagy Linux is telepíthető, mert 2006 óta ugyanolyan PC alkatrészekre épülnek a Mac gépek, mint bármelyik másik. Tehát igazából csak az oprendszer és a szokatlan működés, na és a dizájn teszik őket különlegessé. De ez épp elég, elvégre legtöbbször tökminegy, mi van a dobozban.

Hátrányok

Azért ezen a listán is van 1-2 pont sajnos, de ez már csak ilyen. Mint már említettem vala, az Apple gépek drágák. Főleg itthon. Hazájában, az USA-ban is közép- és felsőkategóriás gépnek számít, de pont annyiba kerül, mint a hasonló tudású PC-k, ami persze drága, de nem indokolatlanul drága. Európában azonban a vám miatt alapból drágábbak, Magyarországon pedig még efölé jön a Forint-Euró árfolyamkockázat felára... Aki tehát mégis Mac-et szeretne, az talán akkor jár a legjobban, ha Angliából szerzi be (Amerikában más a billentyűzet formája, illetve a vámot nem lehet megúszni), az még az Euro-országoknál is olcsóbb lehet, a Magyar árakhoz képest 50-100 ezer Ft-ot lehet spórolni. Azért olcsó így se lesz.

Második kisebb hátrány, hogy bár a Mac-hez is van szinte minden szoftver, a választék sokszor kisebb. A játékoknak pedig csak egy nagyon kis része készül el OSX-re is. A feltört szoftverek beszerzése pedig különösen nehéz :)

Nem az Apple sara, de a Microsofttal való versengés végett, jogi akadályok miatt egy Windows-zal formázott merevlemezt vagy pendrive-ot a Mac nem tud írni. Olvasni tudja, de másolni rá vagy törölni nem. Ezért, ha mindkét rendszert használjuk, 3 lehetőségünk van: Windows fáljrendszer driver-t telepíteni a Mac-re, Mac fájlrendszer driver-t telepíteni a Win-re, vagy a közösen használni kívánt meghajtót az ősrégi FAT32 nevű fájlrendszerűre formázni. Ez utóbbi többnyire megfelelő megoldás.

Meg kell jegyezni, hogy a szeretett Time Machine sem tökéletes. Az alábbi szisztéma szerint működik: az utolsó 24 órából vannak óránkénti mentések, az utolsó hétből csak napi egy, az utolsó hónapból csak heti egy, majd az ennél régebbiekből havi egy. Amíg a lemez be nem telik... :) Beállítása nincs sok, csak azt lehet megadni neki, hogy miről ne készítsen mentést (én pl a filmjeimet nem mentem vele, azt külön, kézzel másolom). De akkor is, addig ment, amíg van hely a lemezen.

Time Machine: végtelenbe vesző ablakok. A hellyel is így csinál, ha nem 

vigyázol.

Tehát akárhogy is, a Time Machine külön külső (asztali gépekél akár belső) merevlemezt, de legalább külön partíciót igényel, amit másra nem is fogunk tudni használni. Az a partíciót is ráadásul muszáj vagyunk Mac fájlrendszerűre formázni (ami mondjuk nem nehéz). E két okból gyakorlatilag az adott partíció vagy vinyó másra nem is használható. Ez egy jó példája annak, hogy a Mac egyszerűsége néha bizony költséges kompromisszumokra kényszerít: a lemezünk egy része kisajátítódik és a hasznos terület lecsökken, vagy egyenesen külön vinyót kell venni.

Azt hiszem, érdekességnek ennyi elég, talán sok is. Ez volt tehát a Mac OSX, a "sznobok" rendszere, ami persze így nem igaz, de tény, hogy feltűnősködésre ezek a gépek elég alkalmasak. :)

Nem is beszélve azokról, akik már majdnem vallásszerűen hisznek a Mac felsőbbrendűségében. Mert ilyen is van, és kevés szánalmasabb dolgot tudok elképzelni, elvégre ez is csak egy termék a maga tökéletlenségeivel.

Érdemes azonban úgy tekinteni a Mac-re, mint az az autók között a Mercedes-re: minőségi termék, magas áron - de nem magasabb, mint az Audi vagy BMW. Ilyet 2 féle ember vesz: a feltűnősködő köcsög maffiaember, meg a minőséget és kényelmet kedvelő tehetősebb, de tisztes polgár :)

Operációs rendszerek 1. - a Windows

Eljött a pillanat, hogy nevén nevezzük a gyereket. Egy kicsit boncolgatom ma a mindenki által szeretett/gyűlölt (megfelelőt kérjük aláhúzni) Microsoft Windows-unkat. Nagyon mély részletekbe nem megyek bele, hiszen sose végeznék, de abból szemezgetek, hogyan jutott idáig, milyen alap ismertetőjegyei vannak, és 1-2 "nemárttudni" jellegű dolgot. Káros nem lesz, max hosszú, de ez nem újdonság...

Na, már új lakásból, de haladjunk tovább a dolgokkal. Itt is az ideje lezárni az "alapokat". Ez az utolsó általános rész, igaz annak csak az első fele, hogy nézz hülyén, ha egyszer csak leülsz egy gép elé, és nincs start menü :)

Hogy mi az az operációs rendszer, azt már áttekintettük az előző részben. Na meg az az igazság, hogy aki ezt olvassa, vagy csak szimplán látott már számítógépet, az látott már oprendszert, és eddig is támaszkodtunk némi alapismeretekre. A Windows, ugyebár... kezdjük is ezzel.

Előtte megemlítem, hogy operációs rendszerből is számtalan van, pláne, mivel a hőskorban majdnem minden valamirevaló mérnök írt egyet. Persze ezek az ős rendszerek kisebbek és egyszerűbbek voltak, mint  ma egy zenelejátszó.

Ma az oprendszereknek 3 elterjedt családja van, a már említett Windows, az OS X, és a Linux.

És akkor most tényleg kezdjük:

A Windows

Amit mindenki ismer, a "vindóz". A Microsoft Corp. terméke, egyenesen Redmond-ból, Washington államból (ami, mint tudjuk, nem ott van, ahol a főváros, Washington D.C.). Története a nyolcvanas évek elejére nyúlik vissza, amikor az IBM piacra dobta a Personal Computert, a PC-t, aminek alapjaira a mai gépek is épülnek. A PC annyira bejött, hogy újabb oprendszerírási lázat indított el anno. Az viszont homályba vész, hogy ilyen körülmények között hogyan volt képes az ifjú Bill Gates (Microsoft alapító és 2008-as visszavonulásáig elnök-vezérigazgató), és csak ő, olyan szerződést kötni, aminek értelmében az IBM a Microsoft DOS-szal (Disk Operating System) együtt árulta PC-it, minden eladás után jogdíjat fizetve az MS-nek. Ez a gyakorlat ma általános, akkoriban viszont egyáltalán nem volt az. Ennek köszönhette ugyanakkor ez a sokat szidott cég, hogy túlélt, és oda jutott, ahol ma van: a világ PC-inek 92,5%-án (2009-es adat) az ő termékük fut (a szervereken nem, de az most nem téma).

A Windows kezdetben nem volt más, mint egy, a DOS-ra külön telepíthető grafikus felhasználói felület (GUI). Már ebben a formában is sikert aratott (nem rögtön ugyan, de a Windows 3.1 még derenghet egyeseknek), de az igazi áttörés az 1995-ben kiadott Windows95 hozta el. Valójában Win95 is egy DOS-ra telepített GUI volt, csak egybe voltak csomagolva, egy egységbe, így ez nem látszott. Egyébként az MS és az Apple sokáig mutogattak egymásra, hogy ki lopta kitől a GUI ötletét, de az igazság az, hogy mindketten a Xerox-tól lopták :)

Több Win verzió követte a 95-öst, így pl. a Windows98, WindowsME, Windows2000, Windows Xp, Windows Vista, és a legutóbbi, a Windows 7. Na meg a szerver verziók, de azt most hagyjuk. Több a Win történelemről itt vagy emitt.

Amit felhasználóként a Windowsról tudni érdemes, megpróbálok néhány dolgot pontokba szedni, hogy átlátható legyenek az operációs rendszerek közötti hasonlóságok és különbségek.

A Windows, mint termék

Nem éppen használattal kapcsolatos infó, de érdemes tudni, hogy a Windows önálló szoftverterméknek minősül. Ennek van néhány, felhasználói szempontból is jelentős következménye. Például az, hogy evégett bárminyen szabványos PC-n futtatható függetlenül annak márkájától, amennyiben a gép gyártója elkészíti a megfelelő eszköz-illesztőprogramokat. Ez nem feltétlenül van ám mindig így!

Dobozos Windows, ahogy a boltok polcain található

Továbbá lehet, hogy hallottatok már róla, hogy a Microsoftot az USA-ban vagy épp az EU-ban kötelezték, hogy bizonyos szoftver elemeket ne építsen bele a Win-be, pl. médialejátszót, vagy webböngészőt. Ennek oka, hogy egy böngésző is önálló szoftvertermék, több cég is gyárt ilyet. Mivel az MS-nek hatalmas az OS-piaci részesedése, az efajta "csomagkapcsolás" visszaélést jelent az erőfölénnyel, versenyellenes magatartás, és mint ilyen, bűntetendő.

A fentiek eredménye, hogy a Windows egyre "csupaszabb", ugyanakkor szoftverek hatalmas választéka áll hozzá rendelkezésre.

Továbbá érdemes tudni, hogy ha egy számítógép konfigurációt csak Windows-zal árulnak, de te nem akarod használni (mert már mondjuk van egy dobozos példányod, vagy Linuxot szeretnél), akkor a szerződés értelmében (amit a Windows telepítéskor mindig hozzánk vág, és amit sose olvasunk el), jogod van visszakérni az árát az MS-től, ők pedig érvénytelenítik a kapott szoftver kulcsodat. Ez azonban nyugaton is kb. mission impossible, van rá példa, de nem sok...

Zárt forráskód

Ezt is megemlítem, bár ez is inkáb jogi dolog: a Windows zárt forráskódú rendszer. Ez azt jelenti, hogy a gyártón kívül senki nem jogosult a program semelyik részét megváltoztatni, illetve harmadik félnek továbbadni sem. Mindennemű módosítás és update csak a Microsofttól jöhet.

A Windows asztal

Térjünk akkor rá végre a látható dolgokra! Bár biztos vagyok benne, hogy mindenki ismeri ezeket, de szaladjunk rajta végig:

Az összes modern OS grafikus felületet (GUI-t) használ, és mindnek van valamilyen "asztala". Asztalnak nevezzük azt a nyitóképernyőt, amivel a gép elindulás után fogad. A Win ilyenkor elénk teszi az asztalt a háttérrel és ikonokkal, esetleg fájlokkal, és a tálcát.

Az asztalnak adhatunk tetszőleges hátteret, bármilyen képet használhatunk. Egyesek csúnyán vissza is élnek ezzel a lehetőséggel :)

A Windows 7 asztala, jajdecuki kiskutyák,

 micimackó, Ferrari és meztelen csöcsök nélkül :)

Az asztalon lévő ikonok is gyakorlatilag fájlok, kicsi '.lnk' kiterjesztésű fájlok, amik pusztán a hozzájuk rendelt alkalmazás képét, és az igazi program elérési útját tartalmazák. Angol neve a shortcut, ami jól le is írja, mire valók: gyorsan elindítani az adott programot annak keresgélése nélkül. Az asztalra egész fájlokat is menthetünk. Ugyanis az asztal elemei, az ikonok is (a rendszerikonok kivételével, amilyen pl a "Sajátgép") egy asztal nevű mappában tárolódnak a felhasználó mappájában. A Win Vista és 7 bizonyos fájlok - képek, pdf doksik - esetén már nem csak az ikont, hanem a tartalom kicsinyített képét jelenítik meg az asztalra mentett fájloknak.

A Windows asztal alján - vagyis alapértelmezett esetben alján, de bármelyik oldalon lehet - találjuk a tálcát. A tálca talán a legfontosabb része a grafikus felületnek. Bal oldalt alul találjuk a Start menüt, mellette az opcionális gyorsindító eszköztárat, mellette a futó programok helyét, és jobb oldalt az értesítési területet.

A Start menü egy helyre gyűjti az alapvető feladatokat, mint amilyen a kikapcsolás, de innen érjük el a számítógép beállításait (vezérlőpult menü) és a telepített programokat is. A Win Xp anno megújította a Start menüt, melynek legnagyobb változtatása, hogy a leggyakrabban használt programokat is a Start menübe gyűjti. A Vista óta pedig nincs is ráírva, hogy "start", gyakorlatilag Start gombbá vált, kerek lett.

A gyorsindító eszköztár arra való, hogy programokat egy kattintással, bármikor el tudjunk indítani, bármi is van a képernyőn. Be és kikapcsolni legegyszerűbben úgy lehet, hogy: jobbklikk a tálcára, a megjelenő menüben mutass az "Eszköztárak" pontra, és ott választ a "Gyorsindítás" pontot. Ikonokat ráhúzással lehet hozzáadni - vagy az asztalról, vagy magát a program fájlt kell oda húzni az egérrel, és a Win automatikusan létrehoz egy új ikont.

"Modern" Start menü

Valahányszor elindítasz egy programot, aminek ablaka is van (vannak háttérben futó programok, amiknek nincs), az megjelenik a tálca középső részén is egy gomb formájában. Ezzel lehet az adott ablakot aktívvá vagy háttérbe tenni. A gombra jobbklikkelve alapműveleteket is elvégezhetünk - pl. bezárás, teljes képernyő, tálcára letenni, stb. A Windows 7 tálcája bevezetett egy újítást. Tálca gombjai kisebbek lettek, csak az alkalmazás ikonját mutatják helyet spórolva - persze ez ki is kapcsolható. A Vista óta az egérrel a tálcán lévő gombra mutatva az egérrel megjelenik az ablak kicsinyített képe is.

A jobb oldalon lévő értesítési területen jelennek meg programok ikonjai, csakúgy, mint a tálcán. Nagy különbség ugyanakkor, hogy ezek a programok nyitott ablak nélkül is futnak, a háttérben, és erről itt értesítenek. Általában az értesítési ikonokra kattinva előjön a program ablaka, vagy (jobbklikkre) valamilyen menü. Itt található még a billentyűzet nyelvét átállító gomb, valamint az óra is. Az Xp óta a rendszer eltakarja azokat az ikonokat, amikre nem kattintasz gyakran. Érdemes megjegyezni, hogy ha a géped nem elég gyors, itt érdemes legelőször körülnézni fölöslegesen futó programok után.

Az ablakok

Minden mai grafikus felület ablakokra épül, a Windows a nevét is innen kapta, jelenleg nincs ennél ötletesebb megoldás. Az ablak arra való, hogy egy mappa vagy fájl tartalmát, illetve egy program műveleteit mutassa más fájloktól vagy programoktól elkülönítve - azoknak saját ablakuk van. Az ablakok közül mindig csak egy aktív, az egérrel vagy billentyűzettel kiadott parancsok csak az ebben az ablakban lévő fájlra vagy programra vonatkoznak. Az aktív ablakot te választod pl. ráklikkeléssel. Ha nincs aktív ablak, akkor az asztal aktív. A Windows-ban az ablak felépítése fentről lefelé általában a következő: fejléc, menüsor, eszköztárak, munkaterület, állapotsor. Figyelem, nem minden program rendelkezik mindegyikkel, míg más programok elrejtik ezek közül egyik-másikat, hogy nagyobb legyen a hely a munkaterületnek. Az ablakok tetszőleges méretűek lehetnek a képernyő határain belül (vagy akár azon túl is, ha több monitor van a gépre kötve), de a tálca szinte mindig látszik. Csak néhány program tudja átvenni a teljes képernyőt, tipikusan pl. a videolejátszók.

Az MS Word 2007 ablaka, ezen minden felsorolt elem megvan

A fejléc kiemelt része a jobb széle, itt mindig van 1-4 gomb, ami az ablak minimalizálását, teljes méretűre  növelését, esetleg értesítési területre száműzését és bezárását (pirosiksz) szolgálják. Ezek közül a bezárás az, ami mindig van, a többi megléte programtól függ.

A Windows-ban, ha bezárod egy alkalmazás összes ablakát, az alkalmazásból is automatikusan kilépsz, az a háttérben sem fut tovább. Kivétel ez alól, ha egy alkalmazás úgy van beállítva, hogy mégis fusson tovább a háttérben, ablak nélkül. Néhány alkalmazás képes erre, ilyenkor az értesítési területen keresd az ikonjukat.

Az értesítési terület

Az Intéző

Érdemes említést tenni egy operációs rendszer fájlkezelőjéről is, lévén ez az egyik legfontosabb program, ha nem látszik is. Korábban már leírtam, hogy mire is való, röviden még egyszer: a fájlmenedzser az operációs rendszer része, fájlok és mappák létrehozását, módosítását és törlését végzi. Mivel ezek alapműveletek, a fájlmenedzser állandóan fut a háttérben, és csak akkor "bújik elő", vagyis mutatja a fájlokat ablakban is, ha mi magunk is akarunk fájlműveleteket végezni. A Windowsban ez az Intéző (Windows Explorer). Ez jelenik meg, ha elindítod az Intézőt a Start menüből, de akkor is, ha a sajátgép ikonra kattintasz. Az Intéző a számítógép tartalmát meghajtók szerint rendszerezi, tehát a legfelső szintű mappa, a gyökér mindig maga egy meghajtó (vinyú, vagy partíció).

Az Xp Intézője, alapvetően a többi is ilyen

Az Intéző egyre szebb és főleg okosabb lett az elmúlt Windows verziók során. Már nem csak a fájlok listáját és egy fa diagramot tud egymás mellett megjeleníteni, hanem akár előnézetet a fájlokról (minatűrök nézet), a lemezek kihasználtságát grafikonnal megjeleníteni, vagy gyakran használt műveletek linkjeit listázni, hogy kevesebbet kelljen kattintani.

A nézetekről még annyit, hogy a már említett miniatűrök és a részeletes lista nézeten kívül az összes többi értelemtlen - szerintem :)

Valamint nem utolsó szempont, hogy az Win meg tudja jeleníteni a rejtett fájlokat is. Máshol, pl. az OSX-ben ez nem megy ilyen egyszerűen. Ezt, és sok más beállítást is az Intézőben (vagy a Vezérlőpultban) a "Mappa tulajdonságok" menüpontban lehet beállítani. Például azt is, hogy minden mappa pont olyan nézetben jelenjen meg, amilyenre az aktuálisat beállítottuk.

A Windows előnyei

Bizony, ilyenek is vannak neki. Fontos megemlíteni, hogy tényleg a Windows95 volt anno az első, általános, minden PC-re elérhető OS, ami komoly grafikus felülettel és viszonylag egyszerű működéssel, hardvertelepítési opcióival komoly - és jogos! - sikert ért el. Bár a Microsoft piaci részesedése 1995 előtt is meglehetősen magas volt, ezután lett igazán egyeduralkodó. Ennek az lett a vége, hogy a Windows lett az általános oprendszer, ergo garantált, hogy Windows alatt minden program működik, vagy van Windows-os verziója. Bár ez ma sokszor úgy csapódik le, hogy muszáj Win-t használni, mert "csak ezen futnak a programok". Ami persze ebben a formában túlzás, de tény, hogy a többi platform macerásabb tud lenni néha.

Ugyanez igaz a hardverekre is: minden hardvernek van Window-os driver-e, tehát a minden PC-n, minden alkatrésszel működik. Ennek ugyanakkor ára is van, erről majd a hátrányoknál.

A fizetős mivoltának köszönhetően komolyabb támogatás is jár az MS termékekhez, bár ez inkább a cégek számára jelentős.

Ezzel el is értünk a számbavehető előnyök végére. Ez azonban nem azért van, mert a Win totál gagyi vacak, hanem azért, mert elterjedtsége végett ez az alap, hozzá hasonlítanak mindent. Aki további részletekre kíváncsi, az olvasson bele a konkurencia (Linux, OS X) előnyeibe-hátrányaiba.

Hátrányok

Hát ebből meg szinte számtalan van... Persze ez sem véletlen: ha a Windows az etalon, akkor a versenytársak nyilván jobbak akarnak lenni, és sokszor ez sikerül is, ezekről pedig ezt-azt mindenki hall. A 90% fölötti részesedés pedig kötöttségeket is jelent, nem is kicsitket.

Az egyik legnagyobb ilyen kötöttség a regisztrációs adatbázis (registry) léte. A legtöbb felhasználó erről akkor hall, ha valami gondot okoz. A registry mellesleg arra való, hogy a gépen lévő programok, fájlok, szoftverkulcsok, menü elemek, stb. információit (pl. hogy hol van, mi az értéke, ha van ilyenje) rendszerezze és egy helyen tárolja, ahogy a neve is sugallja. Csakhogy, amikor a Win95-tel a registry-t is életre hívták, még nem tudták az MS mérnökei sem, hogy ez az újdonság beválik-e. Azóta kiderült: nem. A másik 2 rendszernek nincs registry-je, a funkcióit más megoldásokkal látják el. A regisztrációs adatbázis léte a vindóz egyik legnagyobb baja, idővel elszemetelődik, hibák sokaságához és a gép lassulásához vezet. Számtalan program van, ami a registry takarítását, helyreállítását hivatott elvégezni, minden Windows-hoz nagyon ajánlott beszerezni egyet, lesz is még szó róla. Ja, és a lényeg: azért létezik még registry, mert a Windows verziók közötti kompatibilitást csak így lehet megőrizni, ez egy terhes örökség.

Egy másik nagy probléma, amire már utaltam, hogy a Win-nek minden gépen működnie kell. Ez temérdek illesztőprogramot jelent, melyek közül bizony nem mind stabil, vagy éppen problémája van más hardverekkel és illesztőprogramokkal. Ezért nem árt, ha igyekszünk minőségi eszközöket venni, egy jelentősebb gyártótól. Ez növeli az esélyét, hogy jobbak kipróbált, megbízhatóbb hardvert és szoftvert kapunk, de 100%-os bizonyosság nincs.

További tré megoldás, ahogy a Windows a telepített programok fájljait tárolja: mindenhova egy kicsit... a Programok mappába, néhány fájl a Közös fájlok mappába (Common files), egy pár a felhasználó saját mappáján belül ide-oda... egy katyvasz az egész, de a legnagyobb baj, hogy eltávolításkor ezek egy része  a gépen marad szemétnek. Ez is egy szép kör, hogy mit lehet ellene tenni...

További hatalmas hátrány, ismét csak az elterjedtségből fakad, a vírusok. Csak a Win-t támadják, mert csak ezt érdemes, hiszen szinte minden magánember és cég ezt használja. És az ellenszer? A vírusirtók, amik általában megoldják a problémát, de erőforrást követelnek egy nem produktív feladatra.

Ja, és végül, de nem utolsó sorban: a Windows pénzbe kerül, nem is kevésbe. Egy dobozos példány (vagyis amit külön, géptől függetlenül árulnak) 150-300 Euró verziótól függően.

A lista lehetne hosszabb, de egyenlőre érjük be ennyivel. Az apróságokat az idők végezetéig boncolgathatnánk, sok közülük amúgy is ízlés kérdése.

A lényeg, hogy aki biztosra akar menni, hogy minden program futni fog a gépén, annak gyakorlatilag nincs választása, Windows-t kell használjon. Aki viszont ismeri saját felhasználási szokásait, és nem igényel különleges szoftvereket, annak nagyon érdemes megfontolnia, hogy a jövőben eltekint a Microsoft eme csodálatos termékétől :)

A Windows jövője

Erről is tegyünk említést röviden, szerintem roppant érdekes téma, és jelentőségénél fogva az egész IT ipar jövőjét is befolyásolja.

A kilencvenes évek végén úgy is tűnhetett, hogy a Windows lesz az egyeduralkodó operációs rendszer a világon. Szerencsére nem ez történt, de elég közel jutott hozzá. A jövőben ugyanakkor a Windows-ra csökkenés vár. A csökkenést két fő tényező motiválja:

Az első a pénz. Az MS termékek tagadhatatlanul drágák, és nem mindenki engedheti meg magának, hogy kalózverziókkal operáljon. Pl. Brazilia kormánya sem, aki ezért - ha jól sejtem, elsőként - teljesen áttért Linuxra, azaz csak ott használnak Windows-t, ahogy más szoftverek kompatiblitási ügyei miatt muszáj. De egyes hivatalaiban már Némerország is Linuxos, Oroszország is állami Linux variánst fejleszt. A Linux részesedése ezzel együtt is nagyon alacsony, de folyamatosan növekszik, és főleg a közigazgatásban, de akár nagyvállalatoknál is kiszoríthatja a Win-t. Az IBM például saját irodai programcsomagot fejlesztett, hogy leváltsa a többezer licenc miatt igen drága MS Office-t. Ki tudja, lehet, hogy következő lépésben a Windows-t váltják le. Az IBM office programja már most is fut minden oprendszeren...

A második ok a Windows ellen, hogy a konkurencia sem csak néz tétlenül. Bizonyos speciális alkalmazások esetén nem ő áll az első helyen. A Mac OSX pl. híresen kedvelt video és kiadványszerkesztési körökben, mert régen ezen a platformon kezdték el ezeket a tevékenységeket digitalizálni, és az előnyök - na meg a megszokás - itt is megmaradtak. A Linux pedig, mivel szabadon módosítható, nagyon kedvelt platform fejlesztésekhez és olyan környezetben, ahogy sokszor kell változtatni, ahol nem lehet az MS nehézkes és rugalmatlan licencelési szokásaival bajlódni. Ezekről a speciális területekről az OSX és a Linux is támadja a hétköznapi felhasználói kört és szép lassan terjednek is. A változatosság pedig nem csak gyönyörködtet, hanem biztonságosabb is (vírusok, ugye, nem működhetnek mindhárom rendszer alatt egyszerre), valamint segíti új, platformfüggetlen technológiák kialakulását, amitől stabilabb, olcsóbb megoldásokat vár az ipar.

Na, ez után tényleg csak jó éjszakát tudok kívánni mindenkinek :)

Azért remélem legalább tanulságos volt...