Alapfogalmak 3 - szoftver

Lassan végére érünk annak a résznek, amit alapfogalmaknak, tulajdonképpen az "általános" műveltség bővítésének szántam :)

Egy kis áttekintés arról, hogy milyen szoftverek vannak a gépen, és mire jók, hogyan használjuk őket.

Gondolom mindenki ismeri a szakállas viccet, hogy "gondolj, egy színre, egy gyümölcsre és egy költőre - amire gondoltál az piros, alma, Petőfi"! Mert ez kultúrális, belénk nevelt dolgok, ezért az esetek 90%-ában be is jön. Aki ezt a sportot komolyan űzi, az általában halottakkal beszélget :)

Ugyanilyen alapon, ha azt mondom, számítógép, az ember rávágja, hogy vindóz! Mert ez is belénk ivódott az elmúlt több, mint tíz év alatt. De vajon ki tudja, hogy mi az a vindóz, és mire való? Gyanítom kevesebben. Pedig egyáltalán nem arra vagyunk kíváncsi, hogy milyen programnyelven írják, vagy hogyan épül fel a fájlrendszere. Ezt hagyjuk meg annak, akinek ez a szakmája, mi meg járjuk körül kicsit más szempontból ezeket a dolgokat.

Mi is a szoftver (software)? Általános, tág értelemben a számítógép "szellemi", megfoghatatlan része, azt azt működtető kódok összessége. Pontosabb definícióért látogass el ide. Hétköznapi értelemben szoftver minden program és dokumentum, azokhoz tartozó fájl, ami a számítógépen tárolt és/vagy feldolgozott.

A szoftver adat és információ, önálló fizikai megjelenése nincs, igazából 0-k és 1-ek halmaza (ebben a formában un. gépi kód), ami megmondja a hardverelemeknek, hogy egyik kupac 0-1-ből milyen másik kupac 0-1-et kell csinálni. Ami aztán valamilyen emészthető formában ömlik az arcunkba (betűk, színek, hangok, stb.) a hardvernek hála.

Ez tényleg elég tág meghatározás, érdemes, és igazából muszáj is boncolgatni kicsit. Menjünk végig a szoftverek főbb alfajain:

Az operációs rendszerek

"Operációs rendszernek (rövidítése gyakran OS az angol operating system forma alapján) nevezzük a számítástechnikában a számítógépeknek azt az alapprogramját, mely közvetlenül kezeli a hardvert, és egy egységes környezetet biztosít a számítógépen futtatandó alkalmazásoknak (például szövegszerkesztők, játékok stb.)." Idéztem ismét a Wikipediát. Hasznos cucc :)

A fenti meghatározás pedig emberi nyelven azt jelentni, hogy az OS felelős azért, hogy:

- A számítógép elinduljon. Amikor megnyomod a póver gombot a gépen, az alaplap egy csipjébe be van égetve egy kis program, ami többek között azt csinálja, hogy a merevlemez egy kitüntetett szegletében megkeres egy fájlt, ami elindítja az OS betöltését, hogy onnantól az végezze a számítógép működtetését.

- Ha a gép elindult, az OS valamilyen grafikus kezelői felülettel kínál meg (rövidítés: GUI). Ez segít, hogy érthető formában tárja elénk a számítógép tartalmát és segítsen egyszerűen parancsokat kiadni. A Windows-ban ez ugye az asztal, tálca, az ikonok, ablakok összessége. 

- Végez emellett fájlműveleteket is. Fájlok és mappák létrehozása, törlése, másolása, átnevezése - ez mind az operációs rendszer feladata. Mivel az OS működése közben mindezeket folyamatosan végzi (még ha nem is látszik), ennek a funkciónak mindíg futnia kell. A Win-ben ez az Intéző (angolul Windows Explorer).

- Működteti a hardvert, azaz tesz róla, hogy a hangszóró szóljon, stb. Ehhez illesztőprogramokra van szüksége (un. driver), amivel külön foglalkozom a következő pontban.

Az operációs rendszereknek ma 3 elterjedt fajtája van. Piaci részesedésük sorrendjében ezek a Windows, az Apple (Macintosh) OS X és a GNU/Linux. Ezek egyik sem 1 darab programot jelent, mindegyiknek vannak verziói (különböző idejű kiadások) és változatai. E háromnak a boncolgatása megér egy külön posztot :)

Mivel a Win uralja a piac kb. 90%-át, a továbbiakban mindig erről lesz szó. Ha nem, külön szólok. Annak ellenére, hogy a Win részesedése folyamatosan csökken, és hogy ezeket a sorokat is egy Mac OS X-ről írom :)

Az illesztőprogramok (driver-ek)

A driver egy kitűntetett szerepű program. Tulajdonképpen az ő dolga elmagyarázni az operációs rendszernek, hogy hogyan tudja működtetni a hardvert. Egyfajta közvetítő az OS és az adott hardver elem között. 

Minden hardvernek van illesztőprogija. Akkor is, ha ez nem nyilvánvaló. Sok illesztőrpogram ugyanis eleve megtalálható az OS-ekben, különösen a nagyon gyakori típusoké (pl. hang v hálózati kártyák, monitorok driverei), vagy legalább egy kezdetleges verzió, ami arra elég, hogy az eszköz csak minimális képességekkel, de működjön, hogy fel tudd telepíteni a megfelelő drivert (ez a videokártyáknál fontos, különben nincs kép).

Más, főleg változatosan rendelkezésre álló alkatrészekből (pl. videokártyák, alaplapi csipkészlet) a gyártó által készített illesztőprogram használata ajánlott, hogy az eszköz rendesen működjön (akkor is, ha van vindózos).

Az illesztőprogram megfelelő verziójának szabályos telepítése nagyon fontos. Ha ugyanis nem így történik, akkor könnyen belátható, hogy a hardver nem fog működni, de legalább az oprendszer is elkezdhet fagyni.

A drivereket érdemes időnként frissíteni (ismét elsősorban video és alaplapi csipkészletét), mert gyakran orvosolnak bennük hibákat, illetve nyújtanak nagyobb teljesítményt a hardver jobb kihasználásával.

A drivereket a gyártó mellékeli a géphez/alkatrészhez, ha mégsem, vagy elveszik, az internetől mindig letölthető.

Web böngésző (web browser)

Ahogy a neve is mutatja, ez az a program, ami lehetővé teszi a webkiszolgálókon lévő tartalmak megjelenítését. Több ilyen program is van, pl. az Internet Explorer, Mozilla Firefox, Opera browser, vagy Apple Safari és a friss Google Chrome, hogy a legismertebbeket említsem. Mivel a weblapok szabványosak, elvileg bármelyik programmal ugyanazt fogod látni. Elvileg, mert a Microsoft itt is mumus, vannak szabálytalan, illetve speciális Microsoft oldalak, amit csak az Internet Explorer jelenít meg jól. Szerencsére egyre kevesebb az ilyen, olyannyira, hogy sokan már nem is használnak IE-t soha (az ugyanis, bár a legismertebb, messze nem a legjobb).

A net mindennapossá válásával a böngésző lett az egyik legfontosabb program a gépen. A különböző programok között a sebességben és a hozzáadott képességekben van eltérés. Ajánlott böngészők a Firefox és az Opera. Ezekről még lesz szó később.

Irodai szoftvercsomag (office suite)

Az irodai szoftverek tipikusan a szövegszerkesztő, táblázatkezelő, és a prezentációkészítő hármasából állnak. Tartalmazhatnak ennél többet is, például levelezőprogramot, egyszerűbb adatbáziskezelőt vagy primitívebb képszerkesztőt is. Mivel ez utóbbi háromra számtalan más szoftver is létezik, az első 3 bír nagyobb fontossággal. Azoknak, akik végztek már számítógépes munkát, mint többségünk, nem kell magyarázni, hogy mire is valók ezek a progik. Hogy milyen trükkök és képességeik vannak, amivel megkönnyíthetjük az életünket, arra még számtalanszor visszatérünk. :)

Az office csomagoknak 2 nagy típusa van: 

1: Microsoft Office, melynek részei: Word (szövegszerkesztő), Excel (táblázatok), PowerPoint (prezentációkészítő), Outlook (levelező és naptár), Access (adatbáziskezelő).

2: Openoffice.org szoftvercsomag, melynek részei: Write (szövegszerkesztő), Calc (táblázatok), Impress (prezentációkészítő), Base (adatbáziskezelő) és Draw (egyszerű képszerkesztő). Fontos: az Openoffice teljesen INGYENES!

Több más irodai program is van, a többségük azonban az Openoffice-ra épül, mint pl. az IBM Lotus Symphony, amire az IBM a Microsoft termékeit lecserélte. Saját fejlesztése, de mindenki számára elérhető ingyen, és nem is rossz.

Az Openoffice képes megnyitni és szerkeszteni a Microsoft .doc, .xls, stb. fájlokat, valamint az ISO szabványos Open Document formátumokat, melyek valószínűleg a jövőt jelentik a dokumentumok terén.

Médialejátszók

Ahogy a nevében is szerepel, médiafájlokat játszanak le. Filmet, zenét, de ide sorolhatjuk akár a képnézegetőket is. Sokszor képesek egyszerre többet is lejátszani ezek közül, pl. a legtöbb filmlejátszó zenét is lejátszik. Ahogyan a böngészőknél, itt is inkább a kialakítás és a hozzáadott szolgáltatások jelentik a különbséget. Pl. egy lejátszó lehet minimalista, ami csak az alapfunkciókat tudja, cserébe kicsi és gyors, de lehet olyan is, hogy a zenéidet rendszerezi helyetted, rangsorolhatod is, melyik számokat mennyire szereted, stb.

A lejátszók témájához szorosan kapcsolódnak a az úgynevezett 'kodekek (codec)' is. A kodek médiafájlok tömörítéséhez használt programocska. Olyasmi, mint pl. a ZIP, de speciálisan hang vagy videofájlokhoz. Ezek lehetnek a lejátszóba beépítve, vagy külön telepítve, de mindenképp szükségesek a lejátszáshoz.

A médialejátszástól is lesz külön poszt :)

Vírusok és kártékony programok

Bizony, nem feledkezhetünk meg a vírusokról és egyéb férgekről sem :)

De mik is ezek? Anno hallottam egy sztorit egy tanáromtól: Mikor a kilencvenes évek elején Magyarországon is megjelentek a modern számítógépek - miután megszűnt a kokom lista, ugye :) - megjelentek az első komoly vírusok is, a hírekbe is bekerültek. Egy lelekes orvoskutató asszony nyomban fel is ajánlotta, hogy szívesen megvizsgálja a vírust elektronmikroszkóppal... :)

Megmosolyogni való történet ez így 2009-ben, de hát akkor ez "új kapu" volt, bámultak a "birkák".

A komputer vírus ugyanis nem más, mit egy program, ugyanolyan, mint bármelyik másik, azzal a különbséggel, hogy a célja kárt okozni a felhasználónak. Éppen ezért igyekeznek észrevétlenül a gépre kerülni és ott azok is maradni. Gyakran ártalmatlan fájlokhoz csatolják őket, hogy elindítsd őket abban a hitben, hogy valami más progit indítottál el (mert a vírus a felhasználó aktív közreműködése nélkül nem tud a gépre kerülni, ezért kell valami másnak álcázni). Vagy álcázzák, elnevezik valami másnak, és megpróbálnak rávenni, hogy magad futtasd a programot. Pl. kapsz egy levelet ismeretlen feladótól, ami a csatolt fájlban meztelen képeket ígér Ana Kurnyikováról. Na, azt nem kéne megnézni :)

A kártékony programoknak is több fajtája van:

- A vírus, a fentiek szerint egy program fájlban (.exe kiterjesztésű) van elrejtve, és a felhasználói hozzáférés után kezd fertőzni és terjedni.

- A féreg a vírus azon fajtája, ami nem igényel emberi beavatkozást, hogy áldásos tevékenységét kifejtse, hanem más programok, hálózatra, internetre kapcsolódó programokat használ ki a terjedéshez (pl. torrentet, messenger-t).

- A trójai faló egy egész más eset. Általában hasznos programnak álcázza magát, vagy igyekszik láthatatlan lenni. Mindezt azért, hogy a háttérben egy távoli rosszakarónak gyűjtsön rólunk adatokat, vagy átadja a gép feletti irányítást neki.

A kártékony programok hatása lehet enyhe, pusztán bosszantó, pl. reklámokat dobál fel, de akár fájlok törlését, vagy végső esetben hardverkárosodást is okozhatnak.

Vírusirtók

Szorosan kapcsolódnak az előbbi kategóriához. Programok, amiket arra terveztek, hogy a kártékony programokat megtalálják és letöröljék. Két fontos alrészük van, a víruskereső motor, és az adatbázis. Az adatbázisban tárolják a vírusok ismertetőjegyeit, amit a keresőmotor összehasonlít a gépen lévő fájlokkal. Folyamatosan működniük kell, hogy valahányszor egy új fájl kerül a gépre, vagy egy program elindul, megnézhessék, nem vírusos-e.

Az internetre is folyamatosan csatlakozniuk kell, hogy az adatbázisukat folyamatosan frissíthessék.

A vírusiró használata elsősorban Windows-on fontos. A többi rendszer kisebb elterjedtsége folytán sokkal kevésbé veszélyeztetett. A Linux szinte semennyire, az OS X pedig tartalmaz beépített védelmi programot. A Windowson is ez a jövő, már van a Microsoftnak saját antivírus progija, bár az nincs alapból beépítve a Windowsba, külön le kell tölteni. Figyelem, vírusirtóból is van ingyenes! Otthoni felhasználásra tökéletesen meg is felel pl. a már említett Microsoftos, a Windows Security Essentials, vagy az Avast! Antivirus Home Edition, mely regisztrációt kér, de pénzt nem. Én e kettőt ajánlom, bár van még az AVG és az Avira Antivirus Home Edition is az ingyenesek listáján.

Fontos megjegyezni, hogy vírusirtóból mindig csak egy lehet a gépen egyszerre! A több csak bajt okoz, nem nagyobb biztonságot.




Természetesen rengeteg féle program létezik a legkülönfélébb célokra, ide csak a hétköznapokban is leggyakrabban használtak közül válogattam.

Huhh... ez is hosszú lett. Úgy látszik, én csak ilyet tudok :)

Nem is beszélve arról, hogy az összes témát még tovább boncolgatjuk.

Azért remélem hasznos volt.

Jó hétvégét!

Egy kis marhaság a kitartóknak: http://www.youtube.com/watch?v=X4SCSGRVAQE&feature=related

Alapfogalmak 2 - számítógépek típusai

Üdv ismét!

Kis olaszországi kirándulás után itt vagyok megint, folytassuk is a számítógépes témát. Ezúttal magukkal a gépekkel.

A java elég egyértelmű lesz, de azért vessünk rá egy pillantást. Milyen fajta gépeket különböztetünk meg, amikkel egyszerű halandó találkozhat is?

Először is adja magát a két kategória, miszerint a PC lehet hordozható, vagy helyhez kötött. Emellett elindulva lássuk a főbb kategóriákat és különbségeket:

Fix gépek

Az asztali gép

Ez a PC-k egyik legelterjedtebb típusa. A hagyományos doboz, elején a kapcsolóval, CD/DVD meghajtóval, esetleg még kislemezzel és USB csatlakozókkal. Hátul meg a kábelrengeteggel a monitornak, egérnek, billentyűzetnek, stb. Mert az asztali gép igazából attól asztali, hogy a részei - a beviteli eszközök (egér, bill.), a monitor és egyéb perifériák szét vannak terítve egy asztalon, és kábellel vagy rádiós megoldással csatlakoznak a dobozhoz, ami maga a számítógép, abban vannak a korábban már tárgyalt hardverelemek.

Az asztali gép előnyei a többi típus ellenében: ezeknek van a legjobb ár/teljesítmény aránya. Azaz az asztali gép a legolcsóbb, illetve azonos összegért ebben a formában mérik a legnagyobb teljesítményt.

Hasznos lehet továbbá, hogy az asztali gép könnyen bővíthető, alkatrészei cserélhetőek, pláne, ha a dobozon kívüli részektől van szó (pl. monitor).

Hátránya, hogy nem túl esztétikus, valamint nehezen költöztethető. Illetve ha alkatrészekből összeállított gép, akkor telepítéskor a hardverelemek installálása macerásabb.

Fő felhasználási terület: aki olcsó gépet akar, annak idális, amennyiben nem kell cipelnie. Aki a lehető legnagyobb teljesítményt keresi - abszolúte, vagy egy adott összegért -, annak pedig nincs is más választása. :)

Egybegépek

Azokat a gépeket szoktuk így emlegetni, amiknél a hadrver (a doboz) a monitorral van egybegyúrva. Általában egy vastagabb monitornak néznek ki, amiből ugyanúgy csatlakozók és vezetékek lógnak ki, csak egy dobozzal kevesebb. A helyspórolás végett sokszor notebook alkatrészeket is használnak az ilyen gépekben, pl. energiatakarékos (és főleg kisebb hűtőt igénylő) processzor, de asztali (3,5 colos) merevlemez mellett. Ilyen gépek pl. az Apple iMac-jei, vagy az MSI Wind top gépei.

Előnyük egyértelműen az esztétikus megjelenés és a kevesebb doboz és kábel.

Hátrány, hogy az egybeépítés miatt már több az egyedi alkatrész, tehát a bővíthetőség erősen korlátozott az asztali gépekhez képest. Emellett az esetleges notebook alkatrészek használata kisebb teljesítményt is eredményezhet.

Ajánlott azoknak, akik kellemes látványt nyújtó gépet keresnek a nappaliba, és nincs szükségük egetverő teljesítményre.

Mini asztali gépek (booksize desktop)

Ez egy fura kategória. Egy asztali gép, speciális, kicsinyített házzal. Lényegében ugyanazt lehet róla elmondani, mint az egybegépekről, csak itt megint külön van a monitor. Pont ez adja a kategória értelmét: a gép kicsi, igyekeznek szépre is gyártani őket, de megtartja a monitor szabad cseréjének lehetőségét. Egy új kategóriájuk is született nemrég, az úgynevezett nettop. A netbookokból alakult ki, azok asztali verziója, alapvetően ugyanazokkal a képességekkel rendelkezik. A netbookokról lejjebb találsz infót.

Azoknak való, akik kicsi, könnyen elrejthető gépet szeretnének tetszőleges, óriási monitorral :)

Munkaállomás (workstation)

A munkaállomások igazából asztali gépek, náhány kisebb különbséggel. Elsősorban azzal, hogy csak munkahelyi gépeket hívnak így :)

De ami fontosabb: vannak bizonyos speciális hardverek, amiket tipikusan nagy teljesítményű munkahelyi gépekbe szerelnek. Például a munkaállomások gyakran több memória fogadására képesek, mint az asztali társaik. Illetve gyakran szerverprocesszor(ok)al van felszerelve (akár többel is), valamint akár speciális, 3D modellezéshez fejlesztett grafikus kártyával. A hozzá tartozó szoftverekről nem is beszélve.

Ilyenekkel csak munkahelyen találkozunk, ezért az előnyök-hátrányok mérlegelését végezze a főnök!

Kiszolgáló (szerver)

Ez csak megemlítendő kategória. Bár mindennap kapcsolatba kerülünk velük, otthon ritkán fordulnak elő. A szerverek más számítógépek számára végeznek műveleteket a hálózaton keresztül. Pl. e-mail továbbítás, hozzáférés biztosítása fájlokhoz, weblapokhoz, stb. Ezek speciális, az otthoni gépektől eltérő szabványok szerint épített gépek, többnyire erős proci(k)al, sok memóriával és merevlemezzel.

Meg kell jegyeznem, hogy nagyon digitális háztartásokban ma már előfordulnak szerverek. A tipikus "home server" általában képek, zenék, filmek hozzáférését biztosítja a házon-családon belül. A szervert a megfelelő, kiszolgálást biztosító program és a hálózati kapcsolat teszi szerverré, tehát bármilyen gép lehet szerver, persze a hatékonyság szempontjából azért ez nem mindegy.

Egyre gyakoribb megoldás, hogy egy külső merevlemezt ruháznak fel egy szerver (korlátozott) képességeivel, hogy akár magától is tudjon letölteni, majd fájlokat a hálózaton elérhetővé tenni.

Ezzel el is érkeztünk a második nagy kategóriához:

A hordozható gépek (laptop, notebook)

A notik a legelterjedtebb hordozható kategória (angolul portable computer), melyeknek önmagukban is több alfajuk van. Közös mindegyikben, hogy könyvszerűen szétnyithatóak, egyik felükben a képernyő, a másik felükben beviteli eszközök találhatóak. Ezek mindig a billentyűzet, valamit egy egér helyettesítő, többnyire tapipad (touchpad) és/vagy pöcökegér* (trackball), az alsó részen körben pedig a csatlakozók.

A legfontosabb tulajdonságuk elmellett, hogy a laptopok pontosan(!) ugyanazokkal a képességekkel rendelkeznek, mint az asztali gépek és egyéb személyi felhasználásra szánt számítógépek. Vagyis ugyanazokat a programokat képesek futtatni, ugyanolyan csatlakozókkal rendelkeznek (plusz lehetnek mellettük speciálisak is). Ha ez nem teljesül, az adott gép nem laptop/notebook.

Desktop replacement, DTR

A notik legelterjedtebb alfaja az ú.n. "asztali gép helyettesítő", angolul desktop replacement (DTR) gépek. Ezeket, ahogy nevük is mutatja, elsősorban arra fejlesztették ki, hogy ugyanazokat a funkciókat, lehetőleg ugyanolyan teljesítményt nyújtsanak (noha ez utóbb szinte soha nem teljesül, legtöbbször a különbség nem észrevehető), mint az asztali gépek. Ennek megfelelően ezek a gépek a képernyő miatt  méretben is a legnagyobbak, 14-15 col és a fölött, gyakran meghaladják a 3 kilós tömeget is. Az erős hardver nagy fogyasztást is jelent, így ezek rendelkeznek a legrövidebb akkus üzemidővel. Ahogy a nevükből is látszik: ezeket a gépeket inkább azért tartják, mert könnyen költöztethető egyik asztalról a másikra, de igazi mobil használatra kényelmetlenek és csak korlátozottan alkalmasak.

A notebookok a második legnépszerűbb felhasználói gépkategória, és gyorsabban növekszik a részesedésük, mint az asztaliaké. Hamarosan többségben lesznek, és köztük is a DTR a legnépszerűbb. Azon belül is a 15"-os, ezért legolcsóbb is, már majdnem olyan olcsóak, mint az asztali gépek. Tehát egy kicsit kisebb teljesítményért és képernyőért cserébe könnyen költöztethető gépet kapunk.

Előnyük: a laptopok között a legjobb teljesítmény/ár arány. A legbrutkóbb és a legolcsóbb gépek is innen kerülnek ki.

Hátrány: menet közbeni használatra kevésbé alkalmasak, a gyengébb darabok melegednek, zajosak is lehetnek.

Ajánlott: azoknak, akik olcsó vagy nagyobb teljesítményű gépet szeretnének, amit ha kell, könnyen lehet utaztatni mondjuk az otthon meg a kollégium között, de nem akarnak egész nap a parkból netezni (nehéz is, az akksi se bírná).

Szubnotebook, Ultraportable

A laptopok azon típusai tartoznak ide, amelyek még mindig képesek az asztaliakkal és DTR-ekkel összemérhető teljesítményt nyújtani, de kisebbek azoknál, akkus üzemidejük általában - az olcsóbb modelleknél nem feltétlenül! - hosszabb, tehát akár menet közben is használhatóak. Tipikusan innen kerülnek ki az üzletember-notebookok, pláne, mert ez a kategóra, ami amúgy tipikusan 11-13 colos képernyővel rendelkezik, korábban a legdrágábbnak számított. Mára ez megváltozott, mert egy elég széles réteg igényli egy nagyobb, teljes értékű laptop teljesítményét hátizsákba is sűlyeszthető méretben. Az a tapasztalatom, hogy egészen 12"-os méretig a laptopokban ugyanolyan alkatrészek vannak, mérettől függetlenül, csak a képernyő átmérő kisebb (a felbontás viszont sokszor ugyanakkora). Az ennél kisebb, 11" körüli méretű és az ultra lapos gépek kezdenek már több kompromisszumot követelni. A képpontok kezdenek kényelmetlenül aprók lenni, sokszor csak a normál laptop merevlemeznél kisebb és lassabb 1,8"-os vinyó van bennük, alacsony feszültségű, lassabb a processzoruk, illetve hiányozhat belőlük a DVD-meghajtó.

Előnyük: Ma már többnyire a DTR-eknél alig, vagy semmivel sem kerülnek többe, visszont beleférnek egy sima hátizsákba vagy egy nagyobb női táskába is. És még a teljesítményük is megfelelő.

Hátrány: kisebb képernyő, és a legkisebekknél előfordul a lassabb vinyó, vagy a DVD-meghajtó hiánya.

Ajánlott kategória azoknak, akik tisztességes, de nem rendkívül izmos vasat akarnak, és viszonylag gyakran hordozzák is.

A netbookok

A netbookok kategóriája viszonylag új, egészen pontosan 2007 őszén jelent meg, első képviselőjük az Asus nevű gyártó agyszüleménye, és Eee PC névre hallgat. Az első Eee-ket régi, raktáron maradt alkatrészekből, gyakorlatilag hulladékból rakták össze (már olyan értelemben, hogy elavult, eladhatatlan alkatrészekből). 7 colos képernyővel rendelkeztek, nevetségesen kicsi felbontás mellett (800x480), ugyancsak viccesen kevés tárhely ált rendelkezésre (2-4 Gb) az elavult, 900 Mhz-es Intel Celeron proci mellé.

És mégis: a dolog sikersztori lett. Miért? Mert olcsó volt, tényleg nagyon kicsi, egyszerű, de jó külsővel, és mindamellett, hogy gyenge volt, alapfeladatokra, mint pl. az e-mail vagy csevegés és web böngészés megfelet (innen a neve is). És lássuk be, ma az átlagos felhasználó leggyakrabban ezt a 3 dolgot csinálja.

Szóval a dolog sikeres lett, gyorsan fejlődésnek indult, ma már nem maradékból vannak, hanem céltudatosan fejlesztett processzorok végzik a munkájukat a netbookokban.

Mára a kategória egészen kiforrott, így elmondhatjuk, hogy egy tipikus netbook a következőkkel rendelkezik:

A képernyő 8,9 vagy 10,2 colosra hízott, a felbonrás pedig 1024x600 képpont lett. A háttértárak 2-4 Gb memóriacsip helyett normál notebook vinyóra cserélődtek, általában 160 Gb körüli méretben. Tartozik mindehhez 1, néha 2 Gb memória (a régebbi DDR2 fajta), és a gépek lelke az extra kicsi fogyasztású Intel Atom processzor lett, az optikai meghajtó pedig hiányzik belőlük. Operációs rendszerként legtöbbször a már elég régi Win Xp-t találjuk rajtuk, de Linuxal is elérhetőek, pláne innen nyugatabbra (az operációs rendszerek később jönnek a blogra).

A fenti összeállítás ma is kb. arra képes csak, mint eredetileg, de legalább már élvezhetőbb sebességgel és képernyőn. Pár dokumentumot is simán megírhatunk rajta, ha elég kicsik az ujjaink a kissé tömörített billentyűzetükhöz. Viszont ha tisztességes akkumulátorral jönnek, akkor bizony akár 6-8 órát is lehet őket használni konnektortól távol, és alig 1,5 kilós súlyuk könnyen utaztathatóvá teszi őket. Nem alkalmasak viszont sok feladat egyidejű futtatására (gyenge multitasking), teljesítményigényes feladatokra, mint amilyen a zenetömörítés, filmvágás, stb. És sajnos az elavult videocsip miatt filmnézésre is csak nagyon korlátozottan képesek. (Amikor azt mondom, nem alkalmas, azt értsd úgy, hogy természetesen megpróbálhatod, menni fog, de keservesen lassan/rossz minőségben).

Nem átalkodom megjegyezni, hogy egyre inkább az a trend, hogy ezektől a gépektől is "laptopszerű" teljesítményt várnak el az emberek, ezért egyre több netbook jelenik meg nagyobb képernyővel és erősebb hardverrel. Léteznek már 11,1" szélesvásznú és 12"-os netbookok is, több gyártó gyárt már most is, vagy fejleszt erősebb processzort és grafikus csipet főleg a videolejátszás élvezhetővé tétetele végett. A netbook szegmens tehát minden értelemben növekszik, és egyre inkább összemosódik a szubnotikkal.

Nagyon figyelni kell viszont az árukra! Sokszor ugyanis annyiért mérik őket, mint egy olcsóbb DTR-t. Ilyenkor fontos tudni igazán, mire is van szükségünk.

Előnyük: kicsik, könnyűek, hosszú az akkus üzemidejük (akkutól függ!)

Hátrányuk: kicsi képernyő és helyenként már zavaróan alacsony teljesítmény, az optikai meghajtó hiánya.

Ajánlott azoknak, akik csak alapfeladatokat várnak el tőle, de azt bárhol, parkban, kávézóban..., és akkuról is sokáig.

--------------------------

Ezek lennének hát a főbb géptípusok, amik legtöbbször fordulnak meg a kezünk között. Persze van még egy-két dolog, mint pl. az egyre népszerűbb MID-ek (Mobile Internet Device), amik valahol a számítógép és a mobiltelefon közt tanyáznak, és egyre nőnek ők is. Egyenlőre azonban az itt felsoroltak adják azokat a "dolgokat", amit ma számítógép alatt értünk.

Nagyon gyorsan hadd szúrjak még be egy bekezdést. Végignézve a szöveget azt látom, hogy emlegetek mindenféle mobil processzorokat, de nem árultam el, mi is a különbség. Hát íme:

- A DTR-ekben és nagyobb szubnotikban (12-13") normál mobil processzorok vannak. Ez jelenleg jelenthet Intel Core 2 Duot, AMD Turion vagy Athlon típust. Órajelük 2 GHz feletti, legalább 2, de akár 4 magosak is lehetnek, mindez 25-45 Wattos átlagos fogyasztás mellett.

- Az extra kicsi (11" körül) vagy ultravékony szubnotik szinte kizárólag az Intel Core 2 alacsony és ultra-alacsony feszültségű (LV, ULV) típusait használják. Órajelük 1,1-1,6 Ghz, 1 vagy 2 magosak és 8-17 wattal beérik.

- A netbookok tipikus processzora az Intel Atom, abból is leggyakoribb az 1,6 GHz-es verzió. Az Atom egymagos, (létezik 2 magos is, de egyenlőre csak asztali gépbe építik), de 2 wattal is eldöcög. Figyelem, ez tipikus példája annak, hogy az órajel nem az egyetlen szempont: Az 1,6 GHz-es Atom kb. 5-ször gyengébb, mint a legkisebb 2magos, 1,1 Ghz-es Core 2 Duo ULV!!!

Remélem ezzel tisztázottnak vehetjük, hogy milyenek a számítógépek és nagyjából mit várhatunk egyiktől-másiktól.

Nem említettem külön, de remélem mindenki tudja, hogy az informatika nagyon gyorsan fejlődő iparág, ezért minden itt leírt információ idővel elavul, és a különböző géptípusok és kategóriák összehasonlításának is csak akkor van értelme, ha a gyártási idejük nem nagyon eltérő. Hiszen az én friss szubnotim már jóval erősebb vas, mint pl. az otthoni, 6 éves, netezésre megtartott asztali matuzsálem :)

Ugyanakkor ha egyszer kialakul egy képed a dolgokról, megérted és valamilyen szinten átlátod a mostani helyzetet, akkor a jövőben sem lesz már nehéz frissíteni az információidat.

Ezzel véget ér a móka mára, a következő postban a szoftverekkel foglalkozom.

Szép estét!


*a pöcökegér: egy apró joystick-szerű dolog bizonyos, főleg üzleti gépeken. A G és H billenyűk közé, mutatóujjal elérhető helyre teszik. Amerre nyomod, arra megy az egérmutató. Tipikusan a Dell Latitude és Lenovo Thinkpad notikon fordul elő, touchpaddel együtt. A nagyon kicsi gépeken viszont megeshet, hogy csak pöcökegér van és 2 egérgomb a szóköz billentyű alatt. Ilyen pl. a 12"-os Thinkpad, vagy a Sony Vaio P sorozat, ami olyan kicsi, hogy zsebben is elfér.