Operációs rendszerek 2. - Mac OSX

Most már tényleg mindjárt vége, az utolsó előtti ismeretterjesztő epizód jön! Valószínűleg sokkal kevesebben találkoztak a címben említett szerzettel - statisztika szerint olyan 6% -, mégis megéri szót ejteni róla, mert egyrészt biztos vagyok benne, hogy hallani szinte mindenki hallott a már a nevét, másrészt elég nagy a valószínűsége, hogy egyre többen fogjátok látni is. Úgyhogy jobb az ismerkedést elkezdeni itt, kíméletesen :)

Nem egy helyen említettem már, hogy az operációs rendszereknek 3 fő típusa van: a már tárgyalt Windows, az Mac OSX, és a Linux. Ez utóbbi kettőről számos sztereotípia kering, nem is alaptalanul. Pl. hogy a Mac a gazdag ficsúrok fícsöre, a Linux meg a kockafejű geek-eké. De hogy is van ez a valóságban?

A Mac OSX

Becsületes nevén Macintosh OS X, az Apple Inc. rendszere, ahol az OS szimplán az Operating System rövidítése, az X pedíg valójában egy római 10. Merthogy a Mac OS már régóta létezik, 1-től 9-es verzióig hívták simán Mac OS-nek, OS X-nek (bár az X tízet jelent, gyakran simán x-nek olvassuk, és hanyagul egybe is  írjuk) csak a legutóbbi főverzió óta hívjuk, ami 2000-ben jelent meg, szakítva az elődökkel. Teljesen más a felépítése és technológiai alapjai, bár grafikus felülete egyértelműen az elődökre épül.

Mivel az OS 1-9 verziók az Apple-nek kb. olyanok, mint a DOS és a Win9x a Microsoftnak, elavult és múzeumba való, ezért ezzel nem is foglalkozom ennél többet.

Az Apple Inc. a California-i Cupertino-ban székel, elnöke Steve Jobs, 1976-óta gyárt számítógépeket és egyéb elektronikai eszközöket, mint pl. a mindenki által ismert iPod zenelejátszót és újabban az elég nagy népszerűségnek örvendő iPhone mobiltelefont. De mi maradjunk a számítógépeknél.

Van egy nagyon fontos különbség az Apple és operációs rendszere, illetve a másik két rivális között. Nevezetesen, hogy az OSX nem önálló termék, külön DVD-n nem vásárolható meg! Az Apple OSX csak Apple által gyártott számítógépen használható, és csak azzal együtt értékesíthető, egy hardver-szoftver csomagot képez. Gondolom nem nehéz belátni, hogy ez egy egészen más színezetet kölcsönöz neki, sokkal egyedibbé teszi a rendszert. Az pedig már egy másik téma - bár nem kevésbé érdekes -, hogy az Apple meg is tesz mindent, hogy mint a gépei, mind az oprendszere fel is keltse a figyelmet. Az Apple termékeknek a dizájn és a minőség talán a legfontosabb vonzereje. Alapelv az egyszerűség, az egyszerű tanulhatóság és használhatóság. Az Apple szoftverek - ahogy a hardver is - a minimáldizájn jegyében készül: általában igyekeznek úgy megalkotni őket, hogy a legtöbb igényt automatikusan kielégítsék, és ne kelljen/lehessen ezerféleképp beállítgatni. Ezt persze nem sikerülhet tökéletesen, mindenkit kielégítő módon megvalósítani, a Mac valamilyen szinten rákényszríti a saját munkamódszereit az emberre, szokni kell, de ha ez sikerült, akkor kellemes társ tud lenni. Jellemző az is, hogy sokkal kevesebb és egyszerűbben megfogalmazott beállításai vannak egy OSX-nek, mint akár egy Windows-nak, a Linuxról nem is beszélve. Aki Apple gépet választ, az valamilyen szinten "nyugalmat" vesz, de ennek ára van. Pénzben jól mérhető ára.

Mac OS X 10.6 - Snow Leopard

Érdekesség, hogy az OSX verzióit nem nevezik, hanem számozzák, ahogy a mezei programokat. Méghozzá 3 számmal: főverzió-pont-alverzió-pont-aktuális alverzió (javítócsomag) szám. Például: 10.5.8, ami 2009 augusztusában jelent meg, tulajdonképpen a 8. javítócsomag volt a 10.5-ös rendszerhez. Tehát az Apple több kisebb lépésben végzi ugyanazt a munkát, amit a MS inkább nagyobb, ritkább lépésekben. Az OS verziók kiadása is gyakoribb. Míg az MS kb. 3 évente ad ki új Windows-t (az Xp és a Vista közt meg 5 év telt el), addig az Apple durván 2 évente, de az OSX korai verziói ennél is gyakrabban követték egymást. Továbbá érdekesség, hogy az alveziókat aktuálisan nagymacskákról nevezik el. Pl. a 10.4-es volt a Tiger, a 10.5 a Leopard, és a legújabb, 10.6-os a Snow Leopard.

Többnyire zárt forráskód

Az OSX zárt forráskódú rendszer, ugyanakkor egyes alkalmazásai nyílt forráskódú elemekre épülnek. A rendszer alapját az úgynevezett Unix típusú rendszerek ihlették annak idején. Az Unixok az első komoly és elterjedt "nagygépes" oprendszerek voltak a 80-as, 90-es években. Sok mai technológia alapját elviekben vagy közvetlenül, de ők adják, az OSX-ét, és a Linuxokét is. Nem véletlen, hogy ez a kettő kicsit hasonlít is egymásra, tulajdonképpen unokatesók. Innen az, hogy az OSX-hez a nyílt forráskódú Linux világból is importálnak elemeket.

Az OSX asztal

Asztal itt is ugyanúgy van, ahogy a vindózban, de meglehetősen eltérő a kialakítása. A háttér és a rajta lévő ikonok (amit itt alias-nak hívnak) pontosan ugyanolyanok, de a többi...  "tálca" pl. van rögtön kettő. Vagyis egy se :) A képernyő tetején van a menüsor, ami mindig az aktuális aktív program menüit mutatja. Ennek megfelelően természetesen a programok ablakaiban nincs még egy menüsor, ahogy a Win-ben. A menüsor jobb széle megfelel a Win tálca értesítési területének: ikonok, állapotjelzők (hálózat, hangerő, stb.) és az óra van itt.

Az asztal. Ami érdekes, az alul és felül van

Alul pedig a dokk. A dokkon ikonok dokkolnak, egy eszköztárnak és tálcának a fura keveréke. A dokkra fixen is rögzíthetőek ikonok. Ezekre kattintva az adott program elindul, és egy kis fény jelzi az ikon alatt, hogy a program fut. Ha egy program nincs a dokkon, de elindítjuk máshonnan - pl. az asztalon lévő ikonnal - akkor megjelenik a dokkon, majd ha kilépünk, eltűnik onnan. A dokk jobb széle elkülönül a bal oldaltól: itt ugyanis nem programok, hanem mappák találhatóak, amik innen egy kattintással elérhetőek, valamint a minimalizált ablakok a dokk ezen oldalára kerülnek, ikonként az ablak kicsinyített képét mutatva. Plusz a jobb szélen ücsörög a kuka is. Lényegében elég jól működő elosztás ez, csak Windows-os szemmel szokatlan.

És itt nincs start menü. Van ellenben Apple menü, egy kis alma logo, ami mindig ott figyel a menüsor bal szélén. Innen érhetőek el a rendszerbeállítások, vagy a kikapcsoló gomb is. Alapállapotban az apple menü mellett a fájl menedzser, a Finder menüjét látjuk a menüsávon, ez tartalmaz sok általános utasítást is, pl. egy gyorsmenüt az alkalmazásokhoz is. Részletek a Finderről kicsit lejjebb.

Néhány OSX specifikus, érdekes funkció:

A Spaces: A Mac-es asztal munakterekre osztható. Ezek tulajdonképpen virtuális asztalok, amikhez bizonyos alkalmazásokat rendelhetsz. Példán a legkönnyebb bemutatni: a beállításoknál megadsz mondjuk 2 space-t (de lehet akár 16 is). Az 1esre teszed a böngészőt meg a levelezőt, a 2esre a zene és a videolejátszót. Ha ilyenkor mondjuk a böngészőt nézed, de közben rá akarsz nézni a zenelejátszóra, akkor a böngésző, és az esetleg nyitva lévő levelező is eltűnik az asztalról, és megjelenik a zenelejátszó. A böngésző akkor tér vissza, ha újra kiválasztod, pl. az ikonjára kattintasz a dokkon.

Tipikus 4 space felállás, bennük ablakokkal

A spaces előnye persze sok nyitott ablaknál mutatkozik csak meg: nem tornyosulnak az asztalon ablakok tömegével, segít rendet tartani. Az egyes ablakok ráadásul szabadon, egérrel pakolhatók egyik munkaterületről a másikra menet közben is.

Az Exposé: a Mac-es ablakkezelés másik trükkje: gombnyomásra az összes, az adott space-n lévő ablak egymás mellett kicsinyítve megjelenik, és kattintásra kiválaszthatod, amelyikkel dolgozni akarsz. Ügyes :)

Dashboard: apró alkalmazások gyűjtőhelye, mint az új Windowsokban a Sidebar (oldalsáv). Szintén gombnyomásra jön elő, van itt naptár, számológép, időjárás-előrejelzés, meg minden. És persze bővíthető is.

A Mac-es ablak

Lényegében ugyanolyan, mint a vindózos, egy elég látványos különbséggel: a bezárás - kis/nagy méret - kicsinyítés a dokkra gombok a másik oldalon vannak :)

Illetve sokszor megjelenik még egy szürke, hosszúkás gomb az címsáv jobb oldalán. Erre kattintva eltűntethetjük az eszköztárat, hogy még nagyobb legyen a munkaterület.

A Finder

Az OSX fájlkezelője. Alapvetően tök hasonló a Windows Intézőhöz, persze máshogy néz ki kicsit, és vannak benne olyan nézetek, amit az Intéző nem ismer. Vannak ugyanakkor fontos különbségek is, amik a Finderhez kapcsolódnak, de az egész rendszert érintik.

Például, hogy hol találjuk a Mac-en az alkalmazások teljes listáját, ha nincs start menü, de programok menü sem? A Mac egy különös koncepciót alkalmaz, az un. "application bundling"-ot, ami azt jelenti, hogy egy alkalmazás minden fájlja (kivéve a személyes beállítások) egy különleges mappában, konténerben foglal helyet. A konténer olyan mappa, aminek a neve .app-ra végződik (a végződés ráadásul rejtve van), mint egy fájl, és úgy is viselkedik, mint egy fájl: dupplakattra nem a tartalma nyílik meg, hanem elindul a benne lévő program. Mivel gyakorlatilag viselkedésre így minden program egy darab "fájl", az ezeket tartalmazó "Alkalmazások" mappa (a win-es Program files mappa megfelelője) tulajdonképpen maga a start menü! A Finder "Go", magyarul talán "Helyek" menüpontjából, vagy a Finder oldalsávból ez a mappa, és más gyakran látogatott mappák is azonnal elérhetők, közvetlenül az asztalról is.

Finder, Cover flow nézetben az alkalmazások

Többek közt a felhasználó saját, "Home" mappája is, aminek mindig kicsi házacska az ikonja. Itt találhatóak a személyes fájlok és beállítások is. Alapvetően hasonló elrendezés, mint a Windows-é, kicsit más mappaszerkezettel. És mellesleg teljesen azonos a Linux megoldásával. :)

A Finder-ben minden támogatott fájl esetében, minden nézetben működik a miniatűr előnézet. Tehát a fájl neve előtt nem annak ikonja van, hanem pl. ha kép, akkor maga a kicsinyített kép, dokumentumoknak az első oldala, filmeknek az első kockája, stb.

Az OSX egyik további érdekessége, hogy egy alkalmazás ablakinak bezárása nem jelenti az alkalmazásból való kilépést! A program tehát a háttérben, ablakok nélül (így valamelyest erőforráskímélőbben) fut tovább. Gyakran használt programoknál ez előny, míg a többiekből ki kell lépni a megfelelő paranccsal. Ez persze egyáltalán nem bonyolult, de ezt is idő megszokni, hogy a pirosiksz nem tűnteti el a dolgokat teljesen.

Az OSX előnyei

A Mac nagyon olyan rendszer, hogy ízlés kérdése, mert a dizájn kulcsfontosságú része az egésznek. Feltételezve, hogy ezt magunkévá tesszük, a Mac-nek sok előnye van. Íme néhány:

Mivel a Mac számítógéphez mindig jár az OSX és az un. iLife csomag is, sokkal több programot kap az ember a pénzéért, mint PC-vel: van ugye oprendszer, webböngésző, levelező, naptár, fényképnézegető és rendszerező, pdf-olvasó, és még jó néhány program. A többi pedig beszerezhető ingyen, ugyanis szerencsére a népszerű ingyenes, Windows-hoz megszokott szoftvereknek van Mac-es verziója, hétköznapi használathoz nem kell többet rákölteni.

13 colos alumínium MacBook Pro notebook. Hát nem állat? :)

Mivel a Mac OSX kifejezetten, és kizárólag Mac gépekhez készül, a hardver és szoftver összhangja sokkal teljesebb. A speciális gomboknak garantáltan rendben vannak a funkcióik külön szoftverek telepítése nélkül is, nem kell driverekkel bajlódni, mert az oprendszer garantáltan tartalmaz mindent, és evégett stabilabb (bár a korrektség kedvéért megjegyzem, egy jól karbantartott újabb Windows is elég jó már e téren), és valamelyest még gyorsabb is ugyanazon a gépen.

Egy szintén nagy könnyebbég, hogy a 10.5-ös verzió óta az OSX része a Time Machine, azaz az Időgép is, ami egy automatikus biztonsági mentés készítő program. Amennyiben be van kapcsolva, óránként készít mentéseket, de spórolósan csak a változást menti el az előző állapothoz képest. Csak a legelső alkalommal készít teljes mentést. Segítségével menet közben visszakereshetők régi, már törölt fájlok, valamint a telepítőlemez kínál olyan opciót, ami visszaállítja a teljes rendszert egy Time Machine mentésből. (A Windowsban is vannak erre megoldások, de nem ilyen egyszerű és teljes körű, és engem már egyszer cserben is hagyott, míg a Time Machine jól vizsgázott élesben...)

A Mac-kek telepítését tanítani kéne... annyira egyszerű és világos. Berakod a DVD-t, felbukkan egy ablak a telepítő menüvel (a Mac nem bootol a DVD-ről, amennyiben van a gépen oprendszer), ahol ki kell választani, mit szeretnél: lehet esetleg régi rendszert frissíteni, ami azonnal indul, vagy a segédprogramokat (Utilities) indítani. Ez utóbbi esetben indul csak újra a gép és indul el a telepítőlemezről, ugyanis ilyenkor van lehetőség a lemez formázására, vagy rendszervisszaállításra is. Ja, és még ilyenkor sem igénytelen kék képernyőt látunk alapfelbontásban, ahol csak óvatosan, gombokkal tudunk műveleteket végezni: minden program ugyanolyan grafikus felületen jelenik meg, mintha normál rendszerről futna, van egér, tapipad, de még usb is, maximális felbontású és színmélységű képernyőn. Mikor telepít, akkor pedig csak elindul a kék csík, meg egy visszaszámlálás. Ha végzett, a rendszer újraindul, és kész is van. Lehet ennél egyszerűbb?

Ugyan nem az oprendszer része, de megemlítem. Apple gépre Windows vagy Linux is telepíthető, mert 2006 óta ugyanolyan PC alkatrészekre épülnek a Mac gépek, mint bármelyik másik. Tehát igazából csak az oprendszer és a szokatlan működés, na és a dizájn teszik őket különlegessé. De ez épp elég, elvégre legtöbbször tökminegy, mi van a dobozban.

Hátrányok

Azért ezen a listán is van 1-2 pont sajnos, de ez már csak ilyen. Mint már említettem vala, az Apple gépek drágák. Főleg itthon. Hazájában, az USA-ban is közép- és felsőkategóriás gépnek számít, de pont annyiba kerül, mint a hasonló tudású PC-k, ami persze drága, de nem indokolatlanul drága. Európában azonban a vám miatt alapból drágábbak, Magyarországon pedig még efölé jön a Forint-Euró árfolyamkockázat felára... Aki tehát mégis Mac-et szeretne, az talán akkor jár a legjobban, ha Angliából szerzi be (Amerikában más a billentyűzet formája, illetve a vámot nem lehet megúszni), az még az Euro-országoknál is olcsóbb lehet, a Magyar árakhoz képest 50-100 ezer Ft-ot lehet spórolni. Azért olcsó így se lesz.

Második kisebb hátrány, hogy bár a Mac-hez is van szinte minden szoftver, a választék sokszor kisebb. A játékoknak pedig csak egy nagyon kis része készül el OSX-re is. A feltört szoftverek beszerzése pedig különösen nehéz :)

Nem az Apple sara, de a Microsofttal való versengés végett, jogi akadályok miatt egy Windows-zal formázott merevlemezt vagy pendrive-ot a Mac nem tud írni. Olvasni tudja, de másolni rá vagy törölni nem. Ezért, ha mindkét rendszert használjuk, 3 lehetőségünk van: Windows fáljrendszer driver-t telepíteni a Mac-re, Mac fájlrendszer driver-t telepíteni a Win-re, vagy a közösen használni kívánt meghajtót az ősrégi FAT32 nevű fájlrendszerűre formázni. Ez utóbbi többnyire megfelelő megoldás.

Meg kell jegyezni, hogy a szeretett Time Machine sem tökéletes. Az alábbi szisztéma szerint működik: az utolsó 24 órából vannak óránkénti mentések, az utolsó hétből csak napi egy, az utolsó hónapból csak heti egy, majd az ennél régebbiekből havi egy. Amíg a lemez be nem telik... :) Beállítása nincs sok, csak azt lehet megadni neki, hogy miről ne készítsen mentést (én pl a filmjeimet nem mentem vele, azt külön, kézzel másolom). De akkor is, addig ment, amíg van hely a lemezen.

Time Machine: végtelenbe vesző ablakok. A hellyel is így csinál, ha nem 

vigyázol.

Tehát akárhogy is, a Time Machine külön külső (asztali gépekél akár belső) merevlemezt, de legalább külön partíciót igényel, amit másra nem is fogunk tudni használni. Az a partíciót is ráadásul muszáj vagyunk Mac fájlrendszerűre formázni (ami mondjuk nem nehéz). E két okból gyakorlatilag az adott partíció vagy vinyó másra nem is használható. Ez egy jó példája annak, hogy a Mac egyszerűsége néha bizony költséges kompromisszumokra kényszerít: a lemezünk egy része kisajátítódik és a hasznos terület lecsökken, vagy egyenesen külön vinyót kell venni.

Azt hiszem, érdekességnek ennyi elég, talán sok is. Ez volt tehát a Mac OSX, a "sznobok" rendszere, ami persze így nem igaz, de tény, hogy feltűnősködésre ezek a gépek elég alkalmasak. :)

Nem is beszélve azokról, akik már majdnem vallásszerűen hisznek a Mac felsőbbrendűségében. Mert ilyen is van, és kevés szánalmasabb dolgot tudok elképzelni, elvégre ez is csak egy termék a maga tökéletlenségeivel.

Érdemes azonban úgy tekinteni a Mac-re, mint az az autók között a Mercedes-re: minőségi termék, magas áron - de nem magasabb, mint az Audi vagy BMW. Ilyet 2 féle ember vesz: a feltűnősködő köcsög maffiaember, meg a minőséget és kényelmet kedvelő tehetősebb, de tisztes polgár :)

Operációs rendszerek 1. - a Windows

Eljött a pillanat, hogy nevén nevezzük a gyereket. Egy kicsit boncolgatom ma a mindenki által szeretett/gyűlölt (megfelelőt kérjük aláhúzni) Microsoft Windows-unkat. Nagyon mély részletekbe nem megyek bele, hiszen sose végeznék, de abból szemezgetek, hogyan jutott idáig, milyen alap ismertetőjegyei vannak, és 1-2 "nemárttudni" jellegű dolgot. Káros nem lesz, max hosszú, de ez nem újdonság...

Na, már új lakásból, de haladjunk tovább a dolgokkal. Itt is az ideje lezárni az "alapokat". Ez az utolsó általános rész, igaz annak csak az első fele, hogy nézz hülyén, ha egyszer csak leülsz egy gép elé, és nincs start menü :)

Hogy mi az az operációs rendszer, azt már áttekintettük az előző részben. Na meg az az igazság, hogy aki ezt olvassa, vagy csak szimplán látott már számítógépet, az látott már oprendszert, és eddig is támaszkodtunk némi alapismeretekre. A Windows, ugyebár... kezdjük is ezzel.

Előtte megemlítem, hogy operációs rendszerből is számtalan van, pláne, mivel a hőskorban majdnem minden valamirevaló mérnök írt egyet. Persze ezek az ős rendszerek kisebbek és egyszerűbbek voltak, mint  ma egy zenelejátszó.

Ma az oprendszereknek 3 elterjedt családja van, a már említett Windows, az OS X, és a Linux.

És akkor most tényleg kezdjük:

A Windows

Amit mindenki ismer, a "vindóz". A Microsoft Corp. terméke, egyenesen Redmond-ból, Washington államból (ami, mint tudjuk, nem ott van, ahol a főváros, Washington D.C.). Története a nyolcvanas évek elejére nyúlik vissza, amikor az IBM piacra dobta a Personal Computert, a PC-t, aminek alapjaira a mai gépek is épülnek. A PC annyira bejött, hogy újabb oprendszerírási lázat indított el anno. Az viszont homályba vész, hogy ilyen körülmények között hogyan volt képes az ifjú Bill Gates (Microsoft alapító és 2008-as visszavonulásáig elnök-vezérigazgató), és csak ő, olyan szerződést kötni, aminek értelmében az IBM a Microsoft DOS-szal (Disk Operating System) együtt árulta PC-it, minden eladás után jogdíjat fizetve az MS-nek. Ez a gyakorlat ma általános, akkoriban viszont egyáltalán nem volt az. Ennek köszönhette ugyanakkor ez a sokat szidott cég, hogy túlélt, és oda jutott, ahol ma van: a világ PC-inek 92,5%-án (2009-es adat) az ő termékük fut (a szervereken nem, de az most nem téma).

A Windows kezdetben nem volt más, mint egy, a DOS-ra külön telepíthető grafikus felhasználói felület (GUI). Már ebben a formában is sikert aratott (nem rögtön ugyan, de a Windows 3.1 még derenghet egyeseknek), de az igazi áttörés az 1995-ben kiadott Windows95 hozta el. Valójában Win95 is egy DOS-ra telepített GUI volt, csak egybe voltak csomagolva, egy egységbe, így ez nem látszott. Egyébként az MS és az Apple sokáig mutogattak egymásra, hogy ki lopta kitől a GUI ötletét, de az igazság az, hogy mindketten a Xerox-tól lopták :)

Több Win verzió követte a 95-öst, így pl. a Windows98, WindowsME, Windows2000, Windows Xp, Windows Vista, és a legutóbbi, a Windows 7. Na meg a szerver verziók, de azt most hagyjuk. Több a Win történelemről itt vagy emitt.

Amit felhasználóként a Windowsról tudni érdemes, megpróbálok néhány dolgot pontokba szedni, hogy átlátható legyenek az operációs rendszerek közötti hasonlóságok és különbségek.

A Windows, mint termék

Nem éppen használattal kapcsolatos infó, de érdemes tudni, hogy a Windows önálló szoftverterméknek minősül. Ennek van néhány, felhasználói szempontból is jelentős következménye. Például az, hogy evégett bárminyen szabványos PC-n futtatható függetlenül annak márkájától, amennyiben a gép gyártója elkészíti a megfelelő eszköz-illesztőprogramokat. Ez nem feltétlenül van ám mindig így!

Dobozos Windows, ahogy a boltok polcain található

Továbbá lehet, hogy hallottatok már róla, hogy a Microsoftot az USA-ban vagy épp az EU-ban kötelezték, hogy bizonyos szoftver elemeket ne építsen bele a Win-be, pl. médialejátszót, vagy webböngészőt. Ennek oka, hogy egy böngésző is önálló szoftvertermék, több cég is gyárt ilyet. Mivel az MS-nek hatalmas az OS-piaci részesedése, az efajta "csomagkapcsolás" visszaélést jelent az erőfölénnyel, versenyellenes magatartás, és mint ilyen, bűntetendő.

A fentiek eredménye, hogy a Windows egyre "csupaszabb", ugyanakkor szoftverek hatalmas választéka áll hozzá rendelkezésre.

Továbbá érdemes tudni, hogy ha egy számítógép konfigurációt csak Windows-zal árulnak, de te nem akarod használni (mert már mondjuk van egy dobozos példányod, vagy Linuxot szeretnél), akkor a szerződés értelmében (amit a Windows telepítéskor mindig hozzánk vág, és amit sose olvasunk el), jogod van visszakérni az árát az MS-től, ők pedig érvénytelenítik a kapott szoftver kulcsodat. Ez azonban nyugaton is kb. mission impossible, van rá példa, de nem sok...

Zárt forráskód

Ezt is megemlítem, bár ez is inkáb jogi dolog: a Windows zárt forráskódú rendszer. Ez azt jelenti, hogy a gyártón kívül senki nem jogosult a program semelyik részét megváltoztatni, illetve harmadik félnek továbbadni sem. Mindennemű módosítás és update csak a Microsofttól jöhet.

A Windows asztal

Térjünk akkor rá végre a látható dolgokra! Bár biztos vagyok benne, hogy mindenki ismeri ezeket, de szaladjunk rajta végig:

Az összes modern OS grafikus felületet (GUI-t) használ, és mindnek van valamilyen "asztala". Asztalnak nevezzük azt a nyitóképernyőt, amivel a gép elindulás után fogad. A Win ilyenkor elénk teszi az asztalt a háttérrel és ikonokkal, esetleg fájlokkal, és a tálcát.

Az asztalnak adhatunk tetszőleges hátteret, bármilyen képet használhatunk. Egyesek csúnyán vissza is élnek ezzel a lehetőséggel :)

A Windows 7 asztala, jajdecuki kiskutyák,

 micimackó, Ferrari és meztelen csöcsök nélkül :)

Az asztalon lévő ikonok is gyakorlatilag fájlok, kicsi '.lnk' kiterjesztésű fájlok, amik pusztán a hozzájuk rendelt alkalmazás képét, és az igazi program elérési útját tartalmazák. Angol neve a shortcut, ami jól le is írja, mire valók: gyorsan elindítani az adott programot annak keresgélése nélkül. Az asztalra egész fájlokat is menthetünk. Ugyanis az asztal elemei, az ikonok is (a rendszerikonok kivételével, amilyen pl a "Sajátgép") egy asztal nevű mappában tárolódnak a felhasználó mappájában. A Win Vista és 7 bizonyos fájlok - képek, pdf doksik - esetén már nem csak az ikont, hanem a tartalom kicsinyített képét jelenítik meg az asztalra mentett fájloknak.

A Windows asztal alján - vagyis alapértelmezett esetben alján, de bármelyik oldalon lehet - találjuk a tálcát. A tálca talán a legfontosabb része a grafikus felületnek. Bal oldalt alul találjuk a Start menüt, mellette az opcionális gyorsindító eszköztárat, mellette a futó programok helyét, és jobb oldalt az értesítési területet.

A Start menü egy helyre gyűjti az alapvető feladatokat, mint amilyen a kikapcsolás, de innen érjük el a számítógép beállításait (vezérlőpult menü) és a telepített programokat is. A Win Xp anno megújította a Start menüt, melynek legnagyobb változtatása, hogy a leggyakrabban használt programokat is a Start menübe gyűjti. A Vista óta pedig nincs is ráírva, hogy "start", gyakorlatilag Start gombbá vált, kerek lett.

A gyorsindító eszköztár arra való, hogy programokat egy kattintással, bármikor el tudjunk indítani, bármi is van a képernyőn. Be és kikapcsolni legegyszerűbben úgy lehet, hogy: jobbklikk a tálcára, a megjelenő menüben mutass az "Eszköztárak" pontra, és ott választ a "Gyorsindítás" pontot. Ikonokat ráhúzással lehet hozzáadni - vagy az asztalról, vagy magát a program fájlt kell oda húzni az egérrel, és a Win automatikusan létrehoz egy új ikont.

"Modern" Start menü

Valahányszor elindítasz egy programot, aminek ablaka is van (vannak háttérben futó programok, amiknek nincs), az megjelenik a tálca középső részén is egy gomb formájában. Ezzel lehet az adott ablakot aktívvá vagy háttérbe tenni. A gombra jobbklikkelve alapműveleteket is elvégezhetünk - pl. bezárás, teljes képernyő, tálcára letenni, stb. A Windows 7 tálcája bevezetett egy újítást. Tálca gombjai kisebbek lettek, csak az alkalmazás ikonját mutatják helyet spórolva - persze ez ki is kapcsolható. A Vista óta az egérrel a tálcán lévő gombra mutatva az egérrel megjelenik az ablak kicsinyített képe is.

A jobb oldalon lévő értesítési területen jelennek meg programok ikonjai, csakúgy, mint a tálcán. Nagy különbség ugyanakkor, hogy ezek a programok nyitott ablak nélkül is futnak, a háttérben, és erről itt értesítenek. Általában az értesítési ikonokra kattinva előjön a program ablaka, vagy (jobbklikkre) valamilyen menü. Itt található még a billentyűzet nyelvét átállító gomb, valamint az óra is. Az Xp óta a rendszer eltakarja azokat az ikonokat, amikre nem kattintasz gyakran. Érdemes megjegyezni, hogy ha a géped nem elég gyors, itt érdemes legelőször körülnézni fölöslegesen futó programok után.

Az ablakok

Minden mai grafikus felület ablakokra épül, a Windows a nevét is innen kapta, jelenleg nincs ennél ötletesebb megoldás. Az ablak arra való, hogy egy mappa vagy fájl tartalmát, illetve egy program műveleteit mutassa más fájloktól vagy programoktól elkülönítve - azoknak saját ablakuk van. Az ablakok közül mindig csak egy aktív, az egérrel vagy billentyűzettel kiadott parancsok csak az ebben az ablakban lévő fájlra vagy programra vonatkoznak. Az aktív ablakot te választod pl. ráklikkeléssel. Ha nincs aktív ablak, akkor az asztal aktív. A Windows-ban az ablak felépítése fentről lefelé általában a következő: fejléc, menüsor, eszköztárak, munkaterület, állapotsor. Figyelem, nem minden program rendelkezik mindegyikkel, míg más programok elrejtik ezek közül egyik-másikat, hogy nagyobb legyen a hely a munkaterületnek. Az ablakok tetszőleges méretűek lehetnek a képernyő határain belül (vagy akár azon túl is, ha több monitor van a gépre kötve), de a tálca szinte mindig látszik. Csak néhány program tudja átvenni a teljes képernyőt, tipikusan pl. a videolejátszók.

Az MS Word 2007 ablaka, ezen minden felsorolt elem megvan

A fejléc kiemelt része a jobb széle, itt mindig van 1-4 gomb, ami az ablak minimalizálását, teljes méretűre  növelését, esetleg értesítési területre száműzését és bezárását (pirosiksz) szolgálják. Ezek közül a bezárás az, ami mindig van, a többi megléte programtól függ.

A Windows-ban, ha bezárod egy alkalmazás összes ablakát, az alkalmazásból is automatikusan kilépsz, az a háttérben sem fut tovább. Kivétel ez alól, ha egy alkalmazás úgy van beállítva, hogy mégis fusson tovább a háttérben, ablak nélkül. Néhány alkalmazás képes erre, ilyenkor az értesítési területen keresd az ikonjukat.

Az értesítési terület

Az Intéző

Érdemes említést tenni egy operációs rendszer fájlkezelőjéről is, lévén ez az egyik legfontosabb program, ha nem látszik is. Korábban már leírtam, hogy mire is való, röviden még egyszer: a fájlmenedzser az operációs rendszer része, fájlok és mappák létrehozását, módosítását és törlését végzi. Mivel ezek alapműveletek, a fájlmenedzser állandóan fut a háttérben, és csak akkor "bújik elő", vagyis mutatja a fájlokat ablakban is, ha mi magunk is akarunk fájlműveleteket végezni. A Windowsban ez az Intéző (Windows Explorer). Ez jelenik meg, ha elindítod az Intézőt a Start menüből, de akkor is, ha a sajátgép ikonra kattintasz. Az Intéző a számítógép tartalmát meghajtók szerint rendszerezi, tehát a legfelső szintű mappa, a gyökér mindig maga egy meghajtó (vinyú, vagy partíció).

Az Xp Intézője, alapvetően a többi is ilyen

Az Intéző egyre szebb és főleg okosabb lett az elmúlt Windows verziók során. Már nem csak a fájlok listáját és egy fa diagramot tud egymás mellett megjeleníteni, hanem akár előnézetet a fájlokról (minatűrök nézet), a lemezek kihasználtságát grafikonnal megjeleníteni, vagy gyakran használt műveletek linkjeit listázni, hogy kevesebbet kelljen kattintani.

A nézetekről még annyit, hogy a már említett miniatűrök és a részeletes lista nézeten kívül az összes többi értelemtlen - szerintem :)

Valamint nem utolsó szempont, hogy az Win meg tudja jeleníteni a rejtett fájlokat is. Máshol, pl. az OSX-ben ez nem megy ilyen egyszerűen. Ezt, és sok más beállítást is az Intézőben (vagy a Vezérlőpultban) a "Mappa tulajdonságok" menüpontban lehet beállítani. Például azt is, hogy minden mappa pont olyan nézetben jelenjen meg, amilyenre az aktuálisat beállítottuk.

A Windows előnyei

Bizony, ilyenek is vannak neki. Fontos megemlíteni, hogy tényleg a Windows95 volt anno az első, általános, minden PC-re elérhető OS, ami komoly grafikus felülettel és viszonylag egyszerű működéssel, hardvertelepítési opcióival komoly - és jogos! - sikert ért el. Bár a Microsoft piaci részesedése 1995 előtt is meglehetősen magas volt, ezután lett igazán egyeduralkodó. Ennek az lett a vége, hogy a Windows lett az általános oprendszer, ergo garantált, hogy Windows alatt minden program működik, vagy van Windows-os verziója. Bár ez ma sokszor úgy csapódik le, hogy muszáj Win-t használni, mert "csak ezen futnak a programok". Ami persze ebben a formában túlzás, de tény, hogy a többi platform macerásabb tud lenni néha.

Ugyanez igaz a hardverekre is: minden hardvernek van Window-os driver-e, tehát a minden PC-n, minden alkatrésszel működik. Ennek ugyanakkor ára is van, erről majd a hátrányoknál.

A fizetős mivoltának köszönhetően komolyabb támogatás is jár az MS termékekhez, bár ez inkább a cégek számára jelentős.

Ezzel el is értünk a számbavehető előnyök végére. Ez azonban nem azért van, mert a Win totál gagyi vacak, hanem azért, mert elterjedtsége végett ez az alap, hozzá hasonlítanak mindent. Aki további részletekre kíváncsi, az olvasson bele a konkurencia (Linux, OS X) előnyeibe-hátrányaiba.

Hátrányok

Hát ebből meg szinte számtalan van... Persze ez sem véletlen: ha a Windows az etalon, akkor a versenytársak nyilván jobbak akarnak lenni, és sokszor ez sikerül is, ezekről pedig ezt-azt mindenki hall. A 90% fölötti részesedés pedig kötöttségeket is jelent, nem is kicsitket.

Az egyik legnagyobb ilyen kötöttség a regisztrációs adatbázis (registry) léte. A legtöbb felhasználó erről akkor hall, ha valami gondot okoz. A registry mellesleg arra való, hogy a gépen lévő programok, fájlok, szoftverkulcsok, menü elemek, stb. információit (pl. hogy hol van, mi az értéke, ha van ilyenje) rendszerezze és egy helyen tárolja, ahogy a neve is sugallja. Csakhogy, amikor a Win95-tel a registry-t is életre hívták, még nem tudták az MS mérnökei sem, hogy ez az újdonság beválik-e. Azóta kiderült: nem. A másik 2 rendszernek nincs registry-je, a funkcióit más megoldásokkal látják el. A regisztrációs adatbázis léte a vindóz egyik legnagyobb baja, idővel elszemetelődik, hibák sokaságához és a gép lassulásához vezet. Számtalan program van, ami a registry takarítását, helyreállítását hivatott elvégezni, minden Windows-hoz nagyon ajánlott beszerezni egyet, lesz is még szó róla. Ja, és a lényeg: azért létezik még registry, mert a Windows verziók közötti kompatibilitást csak így lehet megőrizni, ez egy terhes örökség.

Egy másik nagy probléma, amire már utaltam, hogy a Win-nek minden gépen működnie kell. Ez temérdek illesztőprogramot jelent, melyek közül bizony nem mind stabil, vagy éppen problémája van más hardverekkel és illesztőprogramokkal. Ezért nem árt, ha igyekszünk minőségi eszközöket venni, egy jelentősebb gyártótól. Ez növeli az esélyét, hogy jobbak kipróbált, megbízhatóbb hardvert és szoftvert kapunk, de 100%-os bizonyosság nincs.

További tré megoldás, ahogy a Windows a telepített programok fájljait tárolja: mindenhova egy kicsit... a Programok mappába, néhány fájl a Közös fájlok mappába (Common files), egy pár a felhasználó saját mappáján belül ide-oda... egy katyvasz az egész, de a legnagyobb baj, hogy eltávolításkor ezek egy része  a gépen marad szemétnek. Ez is egy szép kör, hogy mit lehet ellene tenni...

További hatalmas hátrány, ismét csak az elterjedtségből fakad, a vírusok. Csak a Win-t támadják, mert csak ezt érdemes, hiszen szinte minden magánember és cég ezt használja. És az ellenszer? A vírusirtók, amik általában megoldják a problémát, de erőforrást követelnek egy nem produktív feladatra.

Ja, és végül, de nem utolsó sorban: a Windows pénzbe kerül, nem is kevésbe. Egy dobozos példány (vagyis amit külön, géptől függetlenül árulnak) 150-300 Euró verziótól függően.

A lista lehetne hosszabb, de egyenlőre érjük be ennyivel. Az apróságokat az idők végezetéig boncolgathatnánk, sok közülük amúgy is ízlés kérdése.

A lényeg, hogy aki biztosra akar menni, hogy minden program futni fog a gépén, annak gyakorlatilag nincs választása, Windows-t kell használjon. Aki viszont ismeri saját felhasználási szokásait, és nem igényel különleges szoftvereket, annak nagyon érdemes megfontolnia, hogy a jövőben eltekint a Microsoft eme csodálatos termékétől :)

A Windows jövője

Erről is tegyünk említést röviden, szerintem roppant érdekes téma, és jelentőségénél fogva az egész IT ipar jövőjét is befolyásolja.

A kilencvenes évek végén úgy is tűnhetett, hogy a Windows lesz az egyeduralkodó operációs rendszer a világon. Szerencsére nem ez történt, de elég közel jutott hozzá. A jövőben ugyanakkor a Windows-ra csökkenés vár. A csökkenést két fő tényező motiválja:

Az első a pénz. Az MS termékek tagadhatatlanul drágák, és nem mindenki engedheti meg magának, hogy kalózverziókkal operáljon. Pl. Brazilia kormánya sem, aki ezért - ha jól sejtem, elsőként - teljesen áttért Linuxra, azaz csak ott használnak Windows-t, ahogy más szoftverek kompatiblitási ügyei miatt muszáj. De egyes hivatalaiban már Némerország is Linuxos, Oroszország is állami Linux variánst fejleszt. A Linux részesedése ezzel együtt is nagyon alacsony, de folyamatosan növekszik, és főleg a közigazgatásban, de akár nagyvállalatoknál is kiszoríthatja a Win-t. Az IBM például saját irodai programcsomagot fejlesztett, hogy leváltsa a többezer licenc miatt igen drága MS Office-t. Ki tudja, lehet, hogy következő lépésben a Windows-t váltják le. Az IBM office programja már most is fut minden oprendszeren...

A második ok a Windows ellen, hogy a konkurencia sem csak néz tétlenül. Bizonyos speciális alkalmazások esetén nem ő áll az első helyen. A Mac OSX pl. híresen kedvelt video és kiadványszerkesztési körökben, mert régen ezen a platformon kezdték el ezeket a tevékenységeket digitalizálni, és az előnyök - na meg a megszokás - itt is megmaradtak. A Linux pedig, mivel szabadon módosítható, nagyon kedvelt platform fejlesztésekhez és olyan környezetben, ahogy sokszor kell változtatni, ahol nem lehet az MS nehézkes és rugalmatlan licencelési szokásaival bajlódni. Ezekről a speciális területekről az OSX és a Linux is támadja a hétköznapi felhasználói kört és szép lassan terjednek is. A változatosság pedig nem csak gyönyörködtet, hanem biztonságosabb is (vírusok, ugye, nem működhetnek mindhárom rendszer alatt egyszerre), valamint segíti új, platformfüggetlen technológiák kialakulását, amitől stabilabb, olcsóbb megoldásokat vár az ipar.

Na, ez után tényleg csak jó éjszakát tudok kívánni mindenkinek :)

Azért remélem legalább tanulságos volt...

Alapfogalmak 3 - szoftver

Lassan végére érünk annak a résznek, amit alapfogalmaknak, tulajdonképpen az "általános" műveltség bővítésének szántam :)

Egy kis áttekintés arról, hogy milyen szoftverek vannak a gépen, és mire jók, hogyan használjuk őket.

Gondolom mindenki ismeri a szakállas viccet, hogy "gondolj, egy színre, egy gyümölcsre és egy költőre - amire gondoltál az piros, alma, Petőfi"! Mert ez kultúrális, belénk nevelt dolgok, ezért az esetek 90%-ában be is jön. Aki ezt a sportot komolyan űzi, az általában halottakkal beszélget :)

Ugyanilyen alapon, ha azt mondom, számítógép, az ember rávágja, hogy vindóz! Mert ez is belénk ivódott az elmúlt több, mint tíz év alatt. De vajon ki tudja, hogy mi az a vindóz, és mire való? Gyanítom kevesebben. Pedig egyáltalán nem arra vagyunk kíváncsi, hogy milyen programnyelven írják, vagy hogyan épül fel a fájlrendszere. Ezt hagyjuk meg annak, akinek ez a szakmája, mi meg járjuk körül kicsit más szempontból ezeket a dolgokat.

Mi is a szoftver (software)? Általános, tág értelemben a számítógép "szellemi", megfoghatatlan része, azt azt működtető kódok összessége. Pontosabb definícióért látogass el ide. Hétköznapi értelemben szoftver minden program és dokumentum, azokhoz tartozó fájl, ami a számítógépen tárolt és/vagy feldolgozott.

A szoftver adat és információ, önálló fizikai megjelenése nincs, igazából 0-k és 1-ek halmaza (ebben a formában un. gépi kód), ami megmondja a hardverelemeknek, hogy egyik kupac 0-1-ből milyen másik kupac 0-1-et kell csinálni. Ami aztán valamilyen emészthető formában ömlik az arcunkba (betűk, színek, hangok, stb.) a hardvernek hála.

Ez tényleg elég tág meghatározás, érdemes, és igazából muszáj is boncolgatni kicsit. Menjünk végig a szoftverek főbb alfajain:

Az operációs rendszerek

"Operációs rendszernek (rövidítése gyakran OS az angol operating system forma alapján) nevezzük a számítástechnikában a számítógépeknek azt az alapprogramját, mely közvetlenül kezeli a hardvert, és egy egységes környezetet biztosít a számítógépen futtatandó alkalmazásoknak (például szövegszerkesztők, játékok stb.)." Idéztem ismét a Wikipediát. Hasznos cucc :)

A fenti meghatározás pedig emberi nyelven azt jelentni, hogy az OS felelős azért, hogy:

- A számítógép elinduljon. Amikor megnyomod a póver gombot a gépen, az alaplap egy csipjébe be van égetve egy kis program, ami többek között azt csinálja, hogy a merevlemez egy kitüntetett szegletében megkeres egy fájlt, ami elindítja az OS betöltését, hogy onnantól az végezze a számítógép működtetését.

- Ha a gép elindult, az OS valamilyen grafikus kezelői felülettel kínál meg (rövidítés: GUI). Ez segít, hogy érthető formában tárja elénk a számítógép tartalmát és segítsen egyszerűen parancsokat kiadni. A Windows-ban ez ugye az asztal, tálca, az ikonok, ablakok összessége. 

- Végez emellett fájlműveleteket is. Fájlok és mappák létrehozása, törlése, másolása, átnevezése - ez mind az operációs rendszer feladata. Mivel az OS működése közben mindezeket folyamatosan végzi (még ha nem is látszik), ennek a funkciónak mindíg futnia kell. A Win-ben ez az Intéző (angolul Windows Explorer).

- Működteti a hardvert, azaz tesz róla, hogy a hangszóró szóljon, stb. Ehhez illesztőprogramokra van szüksége (un. driver), amivel külön foglalkozom a következő pontban.

Az operációs rendszereknek ma 3 elterjedt fajtája van. Piaci részesedésük sorrendjében ezek a Windows, az Apple (Macintosh) OS X és a GNU/Linux. Ezek egyik sem 1 darab programot jelent, mindegyiknek vannak verziói (különböző idejű kiadások) és változatai. E háromnak a boncolgatása megér egy külön posztot :)

Mivel a Win uralja a piac kb. 90%-át, a továbbiakban mindig erről lesz szó. Ha nem, külön szólok. Annak ellenére, hogy a Win részesedése folyamatosan csökken, és hogy ezeket a sorokat is egy Mac OS X-ről írom :)

Az illesztőprogramok (driver-ek)

A driver egy kitűntetett szerepű program. Tulajdonképpen az ő dolga elmagyarázni az operációs rendszernek, hogy hogyan tudja működtetni a hardvert. Egyfajta közvetítő az OS és az adott hardver elem között. 

Minden hardvernek van illesztőprogija. Akkor is, ha ez nem nyilvánvaló. Sok illesztőrpogram ugyanis eleve megtalálható az OS-ekben, különösen a nagyon gyakori típusoké (pl. hang v hálózati kártyák, monitorok driverei), vagy legalább egy kezdetleges verzió, ami arra elég, hogy az eszköz csak minimális képességekkel, de működjön, hogy fel tudd telepíteni a megfelelő drivert (ez a videokártyáknál fontos, különben nincs kép).

Más, főleg változatosan rendelkezésre álló alkatrészekből (pl. videokártyák, alaplapi csipkészlet) a gyártó által készített illesztőprogram használata ajánlott, hogy az eszköz rendesen működjön (akkor is, ha van vindózos).

Az illesztőprogram megfelelő verziójának szabályos telepítése nagyon fontos. Ha ugyanis nem így történik, akkor könnyen belátható, hogy a hardver nem fog működni, de legalább az oprendszer is elkezdhet fagyni.

A drivereket érdemes időnként frissíteni (ismét elsősorban video és alaplapi csipkészletét), mert gyakran orvosolnak bennük hibákat, illetve nyújtanak nagyobb teljesítményt a hardver jobb kihasználásával.

A drivereket a gyártó mellékeli a géphez/alkatrészhez, ha mégsem, vagy elveszik, az internetől mindig letölthető.

Web böngésző (web browser)

Ahogy a neve is mutatja, ez az a program, ami lehetővé teszi a webkiszolgálókon lévő tartalmak megjelenítését. Több ilyen program is van, pl. az Internet Explorer, Mozilla Firefox, Opera browser, vagy Apple Safari és a friss Google Chrome, hogy a legismertebbeket említsem. Mivel a weblapok szabványosak, elvileg bármelyik programmal ugyanazt fogod látni. Elvileg, mert a Microsoft itt is mumus, vannak szabálytalan, illetve speciális Microsoft oldalak, amit csak az Internet Explorer jelenít meg jól. Szerencsére egyre kevesebb az ilyen, olyannyira, hogy sokan már nem is használnak IE-t soha (az ugyanis, bár a legismertebb, messze nem a legjobb).

A net mindennapossá válásával a böngésző lett az egyik legfontosabb program a gépen. A különböző programok között a sebességben és a hozzáadott képességekben van eltérés. Ajánlott böngészők a Firefox és az Opera. Ezekről még lesz szó később.

Irodai szoftvercsomag (office suite)

Az irodai szoftverek tipikusan a szövegszerkesztő, táblázatkezelő, és a prezentációkészítő hármasából állnak. Tartalmazhatnak ennél többet is, például levelezőprogramot, egyszerűbb adatbáziskezelőt vagy primitívebb képszerkesztőt is. Mivel ez utóbbi háromra számtalan más szoftver is létezik, az első 3 bír nagyobb fontossággal. Azoknak, akik végztek már számítógépes munkát, mint többségünk, nem kell magyarázni, hogy mire is valók ezek a progik. Hogy milyen trükkök és képességeik vannak, amivel megkönnyíthetjük az életünket, arra még számtalanszor visszatérünk. :)

Az office csomagoknak 2 nagy típusa van: 

1: Microsoft Office, melynek részei: Word (szövegszerkesztő), Excel (táblázatok), PowerPoint (prezentációkészítő), Outlook (levelező és naptár), Access (adatbáziskezelő).

2: Openoffice.org szoftvercsomag, melynek részei: Write (szövegszerkesztő), Calc (táblázatok), Impress (prezentációkészítő), Base (adatbáziskezelő) és Draw (egyszerű képszerkesztő). Fontos: az Openoffice teljesen INGYENES!

Több más irodai program is van, a többségük azonban az Openoffice-ra épül, mint pl. az IBM Lotus Symphony, amire az IBM a Microsoft termékeit lecserélte. Saját fejlesztése, de mindenki számára elérhető ingyen, és nem is rossz.

Az Openoffice képes megnyitni és szerkeszteni a Microsoft .doc, .xls, stb. fájlokat, valamint az ISO szabványos Open Document formátumokat, melyek valószínűleg a jövőt jelentik a dokumentumok terén.

Médialejátszók

Ahogy a nevében is szerepel, médiafájlokat játszanak le. Filmet, zenét, de ide sorolhatjuk akár a képnézegetőket is. Sokszor képesek egyszerre többet is lejátszani ezek közül, pl. a legtöbb filmlejátszó zenét is lejátszik. Ahogyan a böngészőknél, itt is inkább a kialakítás és a hozzáadott szolgáltatások jelentik a különbséget. Pl. egy lejátszó lehet minimalista, ami csak az alapfunkciókat tudja, cserébe kicsi és gyors, de lehet olyan is, hogy a zenéidet rendszerezi helyetted, rangsorolhatod is, melyik számokat mennyire szereted, stb.

A lejátszók témájához szorosan kapcsolódnak a az úgynevezett 'kodekek (codec)' is. A kodek médiafájlok tömörítéséhez használt programocska. Olyasmi, mint pl. a ZIP, de speciálisan hang vagy videofájlokhoz. Ezek lehetnek a lejátszóba beépítve, vagy külön telepítve, de mindenképp szükségesek a lejátszáshoz.

A médialejátszástól is lesz külön poszt :)

Vírusok és kártékony programok

Bizony, nem feledkezhetünk meg a vírusokról és egyéb férgekről sem :)

De mik is ezek? Anno hallottam egy sztorit egy tanáromtól: Mikor a kilencvenes évek elején Magyarországon is megjelentek a modern számítógépek - miután megszűnt a kokom lista, ugye :) - megjelentek az első komoly vírusok is, a hírekbe is bekerültek. Egy lelekes orvoskutató asszony nyomban fel is ajánlotta, hogy szívesen megvizsgálja a vírust elektronmikroszkóppal... :)

Megmosolyogni való történet ez így 2009-ben, de hát akkor ez "új kapu" volt, bámultak a "birkák".

A komputer vírus ugyanis nem más, mit egy program, ugyanolyan, mint bármelyik másik, azzal a különbséggel, hogy a célja kárt okozni a felhasználónak. Éppen ezért igyekeznek észrevétlenül a gépre kerülni és ott azok is maradni. Gyakran ártalmatlan fájlokhoz csatolják őket, hogy elindítsd őket abban a hitben, hogy valami más progit indítottál el (mert a vírus a felhasználó aktív közreműködése nélkül nem tud a gépre kerülni, ezért kell valami másnak álcázni). Vagy álcázzák, elnevezik valami másnak, és megpróbálnak rávenni, hogy magad futtasd a programot. Pl. kapsz egy levelet ismeretlen feladótól, ami a csatolt fájlban meztelen képeket ígér Ana Kurnyikováról. Na, azt nem kéne megnézni :)

A kártékony programoknak is több fajtája van:

- A vírus, a fentiek szerint egy program fájlban (.exe kiterjesztésű) van elrejtve, és a felhasználói hozzáférés után kezd fertőzni és terjedni.

- A féreg a vírus azon fajtája, ami nem igényel emberi beavatkozást, hogy áldásos tevékenységét kifejtse, hanem más programok, hálózatra, internetre kapcsolódó programokat használ ki a terjedéshez (pl. torrentet, messenger-t).

- A trójai faló egy egész más eset. Általában hasznos programnak álcázza magát, vagy igyekszik láthatatlan lenni. Mindezt azért, hogy a háttérben egy távoli rosszakarónak gyűjtsön rólunk adatokat, vagy átadja a gép feletti irányítást neki.

A kártékony programok hatása lehet enyhe, pusztán bosszantó, pl. reklámokat dobál fel, de akár fájlok törlését, vagy végső esetben hardverkárosodást is okozhatnak.

Vírusirtók

Szorosan kapcsolódnak az előbbi kategóriához. Programok, amiket arra terveztek, hogy a kártékony programokat megtalálják és letöröljék. Két fontos alrészük van, a víruskereső motor, és az adatbázis. Az adatbázisban tárolják a vírusok ismertetőjegyeit, amit a keresőmotor összehasonlít a gépen lévő fájlokkal. Folyamatosan működniük kell, hogy valahányszor egy új fájl kerül a gépre, vagy egy program elindul, megnézhessék, nem vírusos-e.

Az internetre is folyamatosan csatlakozniuk kell, hogy az adatbázisukat folyamatosan frissíthessék.

A vírusiró használata elsősorban Windows-on fontos. A többi rendszer kisebb elterjedtsége folytán sokkal kevésbé veszélyeztetett. A Linux szinte semennyire, az OS X pedig tartalmaz beépített védelmi programot. A Windowson is ez a jövő, már van a Microsoftnak saját antivírus progija, bár az nincs alapból beépítve a Windowsba, külön le kell tölteni. Figyelem, vírusirtóból is van ingyenes! Otthoni felhasználásra tökéletesen meg is felel pl. a már említett Microsoftos, a Windows Security Essentials, vagy az Avast! Antivirus Home Edition, mely regisztrációt kér, de pénzt nem. Én e kettőt ajánlom, bár van még az AVG és az Avira Antivirus Home Edition is az ingyenesek listáján.

Fontos megjegyezni, hogy vírusirtóból mindig csak egy lehet a gépen egyszerre! A több csak bajt okoz, nem nagyobb biztonságot.




Természetesen rengeteg féle program létezik a legkülönfélébb célokra, ide csak a hétköznapokban is leggyakrabban használtak közül válogattam.

Huhh... ez is hosszú lett. Úgy látszik, én csak ilyet tudok :)

Nem is beszélve arról, hogy az összes témát még tovább boncolgatjuk.

Azért remélem hasznos volt.

Jó hétvégét!

Egy kis marhaság a kitartóknak: http://www.youtube.com/watch?v=X4SCSGRVAQE&feature=related

Alapfogalmak 2 - számítógépek típusai

Üdv ismét!

Kis olaszországi kirándulás után itt vagyok megint, folytassuk is a számítógépes témát. Ezúttal magukkal a gépekkel.

A java elég egyértelmű lesz, de azért vessünk rá egy pillantást. Milyen fajta gépeket különböztetünk meg, amikkel egyszerű halandó találkozhat is?

Először is adja magát a két kategória, miszerint a PC lehet hordozható, vagy helyhez kötött. Emellett elindulva lássuk a főbb kategóriákat és különbségeket:

Fix gépek

Az asztali gép

Ez a PC-k egyik legelterjedtebb típusa. A hagyományos doboz, elején a kapcsolóval, CD/DVD meghajtóval, esetleg még kislemezzel és USB csatlakozókkal. Hátul meg a kábelrengeteggel a monitornak, egérnek, billentyűzetnek, stb. Mert az asztali gép igazából attól asztali, hogy a részei - a beviteli eszközök (egér, bill.), a monitor és egyéb perifériák szét vannak terítve egy asztalon, és kábellel vagy rádiós megoldással csatlakoznak a dobozhoz, ami maga a számítógép, abban vannak a korábban már tárgyalt hardverelemek.

Az asztali gép előnyei a többi típus ellenében: ezeknek van a legjobb ár/teljesítmény aránya. Azaz az asztali gép a legolcsóbb, illetve azonos összegért ebben a formában mérik a legnagyobb teljesítményt.

Hasznos lehet továbbá, hogy az asztali gép könnyen bővíthető, alkatrészei cserélhetőek, pláne, ha a dobozon kívüli részektől van szó (pl. monitor).

Hátránya, hogy nem túl esztétikus, valamint nehezen költöztethető. Illetve ha alkatrészekből összeállított gép, akkor telepítéskor a hardverelemek installálása macerásabb.

Fő felhasználási terület: aki olcsó gépet akar, annak idális, amennyiben nem kell cipelnie. Aki a lehető legnagyobb teljesítményt keresi - abszolúte, vagy egy adott összegért -, annak pedig nincs is más választása. :)

Egybegépek

Azokat a gépeket szoktuk így emlegetni, amiknél a hadrver (a doboz) a monitorral van egybegyúrva. Általában egy vastagabb monitornak néznek ki, amiből ugyanúgy csatlakozók és vezetékek lógnak ki, csak egy dobozzal kevesebb. A helyspórolás végett sokszor notebook alkatrészeket is használnak az ilyen gépekben, pl. energiatakarékos (és főleg kisebb hűtőt igénylő) processzor, de asztali (3,5 colos) merevlemez mellett. Ilyen gépek pl. az Apple iMac-jei, vagy az MSI Wind top gépei.

Előnyük egyértelműen az esztétikus megjelenés és a kevesebb doboz és kábel.

Hátrány, hogy az egybeépítés miatt már több az egyedi alkatrész, tehát a bővíthetőség erősen korlátozott az asztali gépekhez képest. Emellett az esetleges notebook alkatrészek használata kisebb teljesítményt is eredményezhet.

Ajánlott azoknak, akik kellemes látványt nyújtó gépet keresnek a nappaliba, és nincs szükségük egetverő teljesítményre.

Mini asztali gépek (booksize desktop)

Ez egy fura kategória. Egy asztali gép, speciális, kicsinyített házzal. Lényegében ugyanazt lehet róla elmondani, mint az egybegépekről, csak itt megint külön van a monitor. Pont ez adja a kategória értelmét: a gép kicsi, igyekeznek szépre is gyártani őket, de megtartja a monitor szabad cseréjének lehetőségét. Egy új kategóriájuk is született nemrég, az úgynevezett nettop. A netbookokból alakult ki, azok asztali verziója, alapvetően ugyanazokkal a képességekkel rendelkezik. A netbookokról lejjebb találsz infót.

Azoknak való, akik kicsi, könnyen elrejthető gépet szeretnének tetszőleges, óriási monitorral :)

Munkaállomás (workstation)

A munkaállomások igazából asztali gépek, náhány kisebb különbséggel. Elsősorban azzal, hogy csak munkahelyi gépeket hívnak így :)

De ami fontosabb: vannak bizonyos speciális hardverek, amiket tipikusan nagy teljesítményű munkahelyi gépekbe szerelnek. Például a munkaállomások gyakran több memória fogadására képesek, mint az asztali társaik. Illetve gyakran szerverprocesszor(ok)al van felszerelve (akár többel is), valamint akár speciális, 3D modellezéshez fejlesztett grafikus kártyával. A hozzá tartozó szoftverekről nem is beszélve.

Ilyenekkel csak munkahelyen találkozunk, ezért az előnyök-hátrányok mérlegelését végezze a főnök!

Kiszolgáló (szerver)

Ez csak megemlítendő kategória. Bár mindennap kapcsolatba kerülünk velük, otthon ritkán fordulnak elő. A szerverek más számítógépek számára végeznek műveleteket a hálózaton keresztül. Pl. e-mail továbbítás, hozzáférés biztosítása fájlokhoz, weblapokhoz, stb. Ezek speciális, az otthoni gépektől eltérő szabványok szerint épített gépek, többnyire erős proci(k)al, sok memóriával és merevlemezzel.

Meg kell jegyeznem, hogy nagyon digitális háztartásokban ma már előfordulnak szerverek. A tipikus "home server" általában képek, zenék, filmek hozzáférését biztosítja a házon-családon belül. A szervert a megfelelő, kiszolgálást biztosító program és a hálózati kapcsolat teszi szerverré, tehát bármilyen gép lehet szerver, persze a hatékonyság szempontjából azért ez nem mindegy.

Egyre gyakoribb megoldás, hogy egy külső merevlemezt ruháznak fel egy szerver (korlátozott) képességeivel, hogy akár magától is tudjon letölteni, majd fájlokat a hálózaton elérhetővé tenni.

Ezzel el is érkeztünk a második nagy kategóriához:

A hordozható gépek (laptop, notebook)

A notik a legelterjedtebb hordozható kategória (angolul portable computer), melyeknek önmagukban is több alfajuk van. Közös mindegyikben, hogy könyvszerűen szétnyithatóak, egyik felükben a képernyő, a másik felükben beviteli eszközök találhatóak. Ezek mindig a billentyűzet, valamit egy egér helyettesítő, többnyire tapipad (touchpad) és/vagy pöcökegér* (trackball), az alsó részen körben pedig a csatlakozók.

A legfontosabb tulajdonságuk elmellett, hogy a laptopok pontosan(!) ugyanazokkal a képességekkel rendelkeznek, mint az asztali gépek és egyéb személyi felhasználásra szánt számítógépek. Vagyis ugyanazokat a programokat képesek futtatni, ugyanolyan csatlakozókkal rendelkeznek (plusz lehetnek mellettük speciálisak is). Ha ez nem teljesül, az adott gép nem laptop/notebook.

Desktop replacement, DTR

A notik legelterjedtebb alfaja az ú.n. "asztali gép helyettesítő", angolul desktop replacement (DTR) gépek. Ezeket, ahogy nevük is mutatja, elsősorban arra fejlesztették ki, hogy ugyanazokat a funkciókat, lehetőleg ugyanolyan teljesítményt nyújtsanak (noha ez utóbb szinte soha nem teljesül, legtöbbször a különbség nem észrevehető), mint az asztali gépek. Ennek megfelelően ezek a gépek a képernyő miatt  méretben is a legnagyobbak, 14-15 col és a fölött, gyakran meghaladják a 3 kilós tömeget is. Az erős hardver nagy fogyasztást is jelent, így ezek rendelkeznek a legrövidebb akkus üzemidővel. Ahogy a nevükből is látszik: ezeket a gépeket inkább azért tartják, mert könnyen költöztethető egyik asztalról a másikra, de igazi mobil használatra kényelmetlenek és csak korlátozottan alkalmasak.

A notebookok a második legnépszerűbb felhasználói gépkategória, és gyorsabban növekszik a részesedésük, mint az asztaliaké. Hamarosan többségben lesznek, és köztük is a DTR a legnépszerűbb. Azon belül is a 15"-os, ezért legolcsóbb is, már majdnem olyan olcsóak, mint az asztali gépek. Tehát egy kicsit kisebb teljesítményért és képernyőért cserébe könnyen költöztethető gépet kapunk.

Előnyük: a laptopok között a legjobb teljesítmény/ár arány. A legbrutkóbb és a legolcsóbb gépek is innen kerülnek ki.

Hátrány: menet közbeni használatra kevésbé alkalmasak, a gyengébb darabok melegednek, zajosak is lehetnek.

Ajánlott: azoknak, akik olcsó vagy nagyobb teljesítményű gépet szeretnének, amit ha kell, könnyen lehet utaztatni mondjuk az otthon meg a kollégium között, de nem akarnak egész nap a parkból netezni (nehéz is, az akksi se bírná).

Szubnotebook, Ultraportable

A laptopok azon típusai tartoznak ide, amelyek még mindig képesek az asztaliakkal és DTR-ekkel összemérhető teljesítményt nyújtani, de kisebbek azoknál, akkus üzemidejük általában - az olcsóbb modelleknél nem feltétlenül! - hosszabb, tehát akár menet közben is használhatóak. Tipikusan innen kerülnek ki az üzletember-notebookok, pláne, mert ez a kategóra, ami amúgy tipikusan 11-13 colos képernyővel rendelkezik, korábban a legdrágábbnak számított. Mára ez megváltozott, mert egy elég széles réteg igényli egy nagyobb, teljes értékű laptop teljesítményét hátizsákba is sűlyeszthető méretben. Az a tapasztalatom, hogy egészen 12"-os méretig a laptopokban ugyanolyan alkatrészek vannak, mérettől függetlenül, csak a képernyő átmérő kisebb (a felbontás viszont sokszor ugyanakkora). Az ennél kisebb, 11" körüli méretű és az ultra lapos gépek kezdenek már több kompromisszumot követelni. A képpontok kezdenek kényelmetlenül aprók lenni, sokszor csak a normál laptop merevlemeznél kisebb és lassabb 1,8"-os vinyó van bennük, alacsony feszültségű, lassabb a processzoruk, illetve hiányozhat belőlük a DVD-meghajtó.

Előnyük: Ma már többnyire a DTR-eknél alig, vagy semmivel sem kerülnek többe, visszont beleférnek egy sima hátizsákba vagy egy nagyobb női táskába is. És még a teljesítményük is megfelelő.

Hátrány: kisebb képernyő, és a legkisebekknél előfordul a lassabb vinyó, vagy a DVD-meghajtó hiánya.

Ajánlott kategória azoknak, akik tisztességes, de nem rendkívül izmos vasat akarnak, és viszonylag gyakran hordozzák is.

A netbookok

A netbookok kategóriája viszonylag új, egészen pontosan 2007 őszén jelent meg, első képviselőjük az Asus nevű gyártó agyszüleménye, és Eee PC névre hallgat. Az első Eee-ket régi, raktáron maradt alkatrészekből, gyakorlatilag hulladékból rakták össze (már olyan értelemben, hogy elavult, eladhatatlan alkatrészekből). 7 colos képernyővel rendelkeztek, nevetségesen kicsi felbontás mellett (800x480), ugyancsak viccesen kevés tárhely ált rendelkezésre (2-4 Gb) az elavult, 900 Mhz-es Intel Celeron proci mellé.

És mégis: a dolog sikersztori lett. Miért? Mert olcsó volt, tényleg nagyon kicsi, egyszerű, de jó külsővel, és mindamellett, hogy gyenge volt, alapfeladatokra, mint pl. az e-mail vagy csevegés és web böngészés megfelet (innen a neve is). És lássuk be, ma az átlagos felhasználó leggyakrabban ezt a 3 dolgot csinálja.

Szóval a dolog sikeres lett, gyorsan fejlődésnek indult, ma már nem maradékból vannak, hanem céltudatosan fejlesztett processzorok végzik a munkájukat a netbookokban.

Mára a kategória egészen kiforrott, így elmondhatjuk, hogy egy tipikus netbook a következőkkel rendelkezik:

A képernyő 8,9 vagy 10,2 colosra hízott, a felbonrás pedig 1024x600 képpont lett. A háttértárak 2-4 Gb memóriacsip helyett normál notebook vinyóra cserélődtek, általában 160 Gb körüli méretben. Tartozik mindehhez 1, néha 2 Gb memória (a régebbi DDR2 fajta), és a gépek lelke az extra kicsi fogyasztású Intel Atom processzor lett, az optikai meghajtó pedig hiányzik belőlük. Operációs rendszerként legtöbbször a már elég régi Win Xp-t találjuk rajtuk, de Linuxal is elérhetőek, pláne innen nyugatabbra (az operációs rendszerek később jönnek a blogra).

A fenti összeállítás ma is kb. arra képes csak, mint eredetileg, de legalább már élvezhetőbb sebességgel és képernyőn. Pár dokumentumot is simán megírhatunk rajta, ha elég kicsik az ujjaink a kissé tömörített billentyűzetükhöz. Viszont ha tisztességes akkumulátorral jönnek, akkor bizony akár 6-8 órát is lehet őket használni konnektortól távol, és alig 1,5 kilós súlyuk könnyen utaztathatóvá teszi őket. Nem alkalmasak viszont sok feladat egyidejű futtatására (gyenge multitasking), teljesítményigényes feladatokra, mint amilyen a zenetömörítés, filmvágás, stb. És sajnos az elavult videocsip miatt filmnézésre is csak nagyon korlátozottan képesek. (Amikor azt mondom, nem alkalmas, azt értsd úgy, hogy természetesen megpróbálhatod, menni fog, de keservesen lassan/rossz minőségben).

Nem átalkodom megjegyezni, hogy egyre inkább az a trend, hogy ezektől a gépektől is "laptopszerű" teljesítményt várnak el az emberek, ezért egyre több netbook jelenik meg nagyobb képernyővel és erősebb hardverrel. Léteznek már 11,1" szélesvásznú és 12"-os netbookok is, több gyártó gyárt már most is, vagy fejleszt erősebb processzort és grafikus csipet főleg a videolejátszás élvezhetővé tétetele végett. A netbook szegmens tehát minden értelemben növekszik, és egyre inkább összemosódik a szubnotikkal.

Nagyon figyelni kell viszont az árukra! Sokszor ugyanis annyiért mérik őket, mint egy olcsóbb DTR-t. Ilyenkor fontos tudni igazán, mire is van szükségünk.

Előnyük: kicsik, könnyűek, hosszú az akkus üzemidejük (akkutól függ!)

Hátrányuk: kicsi képernyő és helyenként már zavaróan alacsony teljesítmény, az optikai meghajtó hiánya.

Ajánlott azoknak, akik csak alapfeladatokat várnak el tőle, de azt bárhol, parkban, kávézóban..., és akkuról is sokáig.

--------------------------

Ezek lennének hát a főbb géptípusok, amik legtöbbször fordulnak meg a kezünk között. Persze van még egy-két dolog, mint pl. az egyre népszerűbb MID-ek (Mobile Internet Device), amik valahol a számítógép és a mobiltelefon közt tanyáznak, és egyre nőnek ők is. Egyenlőre azonban az itt felsoroltak adják azokat a "dolgokat", amit ma számítógép alatt értünk.

Nagyon gyorsan hadd szúrjak még be egy bekezdést. Végignézve a szöveget azt látom, hogy emlegetek mindenféle mobil processzorokat, de nem árultam el, mi is a különbség. Hát íme:

- A DTR-ekben és nagyobb szubnotikban (12-13") normál mobil processzorok vannak. Ez jelenleg jelenthet Intel Core 2 Duot, AMD Turion vagy Athlon típust. Órajelük 2 GHz feletti, legalább 2, de akár 4 magosak is lehetnek, mindez 25-45 Wattos átlagos fogyasztás mellett.

- Az extra kicsi (11" körül) vagy ultravékony szubnotik szinte kizárólag az Intel Core 2 alacsony és ultra-alacsony feszültségű (LV, ULV) típusait használják. Órajelük 1,1-1,6 Ghz, 1 vagy 2 magosak és 8-17 wattal beérik.

- A netbookok tipikus processzora az Intel Atom, abból is leggyakoribb az 1,6 GHz-es verzió. Az Atom egymagos, (létezik 2 magos is, de egyenlőre csak asztali gépbe építik), de 2 wattal is eldöcög. Figyelem, ez tipikus példája annak, hogy az órajel nem az egyetlen szempont: Az 1,6 GHz-es Atom kb. 5-ször gyengébb, mint a legkisebb 2magos, 1,1 Ghz-es Core 2 Duo ULV!!!

Remélem ezzel tisztázottnak vehetjük, hogy milyenek a számítógépek és nagyjából mit várhatunk egyiktől-másiktól.

Nem említettem külön, de remélem mindenki tudja, hogy az informatika nagyon gyorsan fejlődő iparág, ezért minden itt leírt információ idővel elavul, és a különböző géptípusok és kategóriák összehasonlításának is csak akkor van értelme, ha a gyártási idejük nem nagyon eltérő. Hiszen az én friss szubnotim már jóval erősebb vas, mint pl. az otthoni, 6 éves, netezésre megtartott asztali matuzsálem :)

Ugyanakkor ha egyszer kialakul egy képed a dolgokról, megérted és valamilyen szinten átlátod a mostani helyzetet, akkor a jövőben sem lesz már nehéz frissíteni az információidat.

Ezzel véget ér a móka mára, a következő postban a szoftverekkel foglalkozom.

Szép estét!


*a pöcökegér: egy apró joystick-szerű dolog bizonyos, főleg üzleti gépeken. A G és H billenyűk közé, mutatóujjal elérhető helyre teszik. Amerre nyomod, arra megy az egérmutató. Tipikusan a Dell Latitude és Lenovo Thinkpad notikon fordul elő, touchpaddel együtt. A nagyon kicsi gépeken viszont megeshet, hogy csak pöcökegér van és 2 egérgomb a szóköz billentyű alatt. Ilyen pl. a 12"-os Thinkpad, vagy a Sony Vaio P sorozat, ami olyan kicsi, hogy zsebben is elfér.

Alapfogalmak 1 - hardver

Sziasztok!

Ahogy ígértem, nem lehet megúszni egy-két magyarázatot a számítógéppel kapcsolatban :)

De megijedni nem kell, egyrészt annyira nem bonyolult, másrészt pedig hasznos. Különösen azoknak, akik a számítógépük cseréjén, illetve bővítésén gondolkoznak. Apropó gépbővítés és gépvásárlás... ezzel kapcsolatban szívesen adok tippet az arra fogékonyaknak. Még akkor is, ha mindössze annyi a kívánalom, hogy rózsaszín legyen :)

(Ezt lelövöm előre: vegyél Dell-t, Inspiron típust. Vacak lesz, drága is - tapasztalat - de az almazöldtől a bugyirózsaszínig van minden. Hiába, ízlések és pofonok... )

Vágjunk bele! Íme a számítógép fő részei, némi magyarázattal és alapvető tudnivalókkal, oldalt kis képekkel, hogy el tudjátok képzelni, ha még nem láttátok.

Mértékegységek

Tisztáznunk kell a többiek előtt. Legtöbbször 2 mértékegységet használunk, az órajelet és a bit/bájtot (byte). Az órajel a csipek sebességét jellemzi, míg a bit/bájt adatmennyiséget jelent. Egyéb alkatrészek (pl. merevlemezek, dvd meghajtók, stb.) sebességét mérjük Mega/Gigabájt per másodpercben.

Az órajelet Hertz-ben mérik. A gép és annak bizonyos részei az időt kicsi szeletekre "vágják", és egy szelet alatt egy adott mennyiségű adatot (általában 32 bit) dolgoznak fel/mozgatnak. Ez az időszeletelés azért kell, hogy a gép részei összhangban legyenek egymással. Hatványozzuk is, a Megahertz az egymilló Hz, a Gigahertz ennek még ezerszerese, milliárd. Tehát pl. egy 2 GHz-es processzor másodpercenként 2 milliárdszor 32 bit adatot dolgoz fel minden egyes feldolgozó egységében (több is van neki :)

Az adatmennyiség alapmértékegysége a bit. A bit egy számjegyet jelent, egy darab egyes, vagy nullát (a gépek csak ezt a kettőt ismerik: van áram vagy nincs áram, 1 vagy 0).

Gyakrabban használt mértékegység a bájt (byte), ami pontosan 8 bit. A bájtot adattárolásnál használjuk, míg a hálózati adatátvitelnél a bitet. Pl. az internetelőfizetés sebességét is Megabitben adják meg.

Hogy csavaros legyen, itt a váltószám nem 1000, mint normál esetben, hanem 1024 (mert ez pont a 2 tizedik hatványa). Tehát 1 Kilobájt (Kb) az 1024 bájt, 1 Megabájt (Mb) pedig 1024x1024 bájt, és így tovább, pl. Gigabájt (Gb = 1024 Mb), és már Terabájt (Tb = 1024 Gb) is. (Néhányan, főleg merevlemez gyártók azonban itt is használják az 1000et, hogy bonyolultabb legyen...)

A processzor

A processzor a számítógép agya. Ő végzi el a számítások javát - kivéve speciális feladatokat, lásd pl. grafika - és vezérli is a többi hardvert. A gép egyik legfontosabb eleme.

2 fő gyártó van jelenleg a piacon: az Intel és az AMD. Az AMD termékei általában kicsit gyengébbek, ugyanakkor olcsóbbak. Ebből kifolyólag gyakran megeshet, hogy ugyanazért a pénzért az AMD a jobb választás. Az Intel viszont ismertebb, gyakoribb, és főleg a notebookokban szerepel jobban a kisebb fogyasztása miatt.

Az (mag) órajel. Egyik legfőbb paraméter, manapság tipikusan 1-3 GHz az átlagos

sebesség. Régen ez volt az egyetlen fontos paraméter, de ma már nagyon nem így van, ezt érdemesmegjegyezni! Órajel alapján kizárólag az azonos típusokat lehet összehasonlítani. Amire a processzoroknál figyelni kell:

A magok száma. Az utóbbi időben vette kezdetét a teljesítmény növelésének ez az új iránya: egy processzorfoglalatra több processzormag pakolása. Mintha egy autóban több motor lenne. (a mag a processzor számításokat végző része) Ettől azért gyorsul a gép, hogy egyszerre többmindenen tud dolgozni (szép angol szóval multitasking).

Külső órajel. Az a sebesség, amin a proci a gép többi részével, legfőképp a memóriával kommunikál. Több technológia jelent meg a feladatra: az FSB (front side bus), a Hypertransport és a QPI (quick path interconnect). Szintén MHz-ben mérik, de vigyázz, egymással ezek sem összehasonlíthatóak, mert más technológia. De mindig minnél nagyobb, annál jobb. :)

Cache memória, avagy gyorsítótár. A processzorra integrált memória, hogy a részeredményeket és utasításokat tárolja. Mennyisége néhány megabájt szokott lenni. Szintén, minnél több, annál jobb.

Fogyasztás. A laptopok terjedésével lett fonos szempont. Az úgynevezett TDP-vel (Thermal Design Performance) mérik, wattban. Bár nem mondják, hogy ez a TDP, de mindig ezt adják meg. Minnél kisebb, annál jobb, mert hosszabb akkumulátoros üzemidőt biztosít, plusz kevésbé melegszik az alcsony fogyasztású proci, amitől a hűtőventilátor is halkabb lehet. A mai legmodernebb, de nem direkt kis fogyasztásra kihegyezett laptop-proci TDP-je 25-35 watt, míg egy asztali proci 100 watt körül is bekérhet. A kifejezett éhezőművész Intel Atom processzor 2 wattal is beéri - cserébe lassú is :)

Az architektúra, 32/64 bit. Fentebb említettem, hogy a processzorok órajelenként 32 bitet dolgoznak fel. Nos, egy ideje már ennek a duplájára is képesek! Ugyanakkor nem teszik, mert ahhoz, hogy a proci 64 bitet dolgozzon fel, ahhoz az operációs rendszernek (Windows és társai) 64 bitet is kell küldenie neki feldolgozásra. Ezért vannak ma a Windows-oknak külön 32 és 64 bites változatai. A mai legalább középkategóriás processzorok tudnak 64 bittel számolni, az olcsóbbak általában nem. Fontos tudni, hogy egy 64-bites processzornak nem gond a 32 bites Windows, de fordítva nem megy! Ahogy sok program csak egyik módon képes működni, a másikon nem. És hogy ez miért lényeges? Mert egyre több programnak írják meg a 64-bites változatát. Ez a működés ugyanis kb. 30-50%-os gyorsulást eredményez. Hamarosan teljesen átáll az informatika a 64 bites architektúrára, ma viszont még kompatibilitási problémákat vethet fel ilyen rendszer használata. (Erről lesz szó később is)

A memória (RAM)

Ideiglenes tároló. Arra van, hogy a programokat és adatokat a merevlemezről a gép ide tegye, és itt dolgozzon velük. Azért itt, mert a memória a merevlemeznél nagyságrendekkel gyorsabb.

Fő paraméterei a mérete, ami bizonyos korlátok között változtatható (bővíthető), mert különböző méretű modulok vannak. Mega vagy Gigabájt a mértékegység.

Másik jellemzője a sebessége (szintén MHz), ami a "generációjával" is összefügg. V

agyis: ma az úgynevezett DDR ramokat használjuk, abból is a 2. és 3. generációt (DDR2 és DDR3). A DDR2-esek 667 és 800, a DDR3-asok 1067 és e fölötti MHz-en ketyegnek. Fontos megjegyezni még, hogy a notebookok ugyanazt a memóriát használják, mint az asztali gépek, de más csatlakozóval, tehát mégsem kompatibilisek. Valamint hogy egy gépbe csak egyféle, a hozzá tervezett memóriatípus építhető.

Merevlemez (vincseszter, vinyó, HDD)

Más szóval háttértár. Ezen tárolódik az összes adat, programok és dokumentumok, filmek, zenék, minden. Ugyanis a RAM-mal ellentétben a vinyó áramtalanítva is tárolja tartalmát. Innen olvassa a gép őket a memóriába, és használat vagy változtatás után ide íródnak.

Főbb paraméterei a kapacitása (mérete), mérete (a fizikai méret) és a sebessége, valamint a csatlakozása. A kapacitást Gigabájtban mérjük, minél több, annál jobb, de drágább

is: érdemes felmérni, hogy mennyi is kell. Olyan értelemben a legfontosabb alkatrész, hogy minden számítógépen végzett munkád eredménye is itt van (hacsaknem máshova mented, ugye), tehát ha tönkremegy, minden bukik vele. Ezért érdemes a fontos dolgokat máshol is tárolni.

A fizikai méret tekintetében a bennük lévő mágneskorong mérete az irányadó. A körülötte lévő doboz mérete is ettől függ, szabványos. Az asztali gépekben 3,5 colos, a notikban általában 2,5 colos, az extra kicsi notikban és egyéb hordozható gépekben 1,8 colos vagy kisebb vinyó foglal helyet. Ez befolyásolja a kapacitást és sokszor a sebességet is. Pl. a legnagyobb asztali vinyók olyan 1-2000 Gb-osak (1-2 Tb), a legnagyobb noti vinyó most épp olyan 5-600 Gb, és így tovább. Ezt azért érdemes megjegyezni, mert a vinyó a notik esetén is könnyen cserélhető alkatrész. Tehát ha elfogy a hely, nem kell az egész gépet cserélni. És még ott vannak az USB-n csatlakoztatható külső merevlemezek is.

Sebesség. Ezúttal nem MHz, hanem Megabájt per másodperc (Mb/s). Megadja, hogy másodpercenként mennyi adatot tud írni vagy olvasni. A nagyobb itt is jobb.

A csatlakozás annyiból fontos, hogy a gépbe csak olyan csatlakozású merevlemez tehető, ami az alaplaphoz is csatlakozni tud. A csatlakozó sokszor a lemez fizikai méretével is változik. Ma az úgynevezett soros ATA, azaz SATA csatlakozó, annak is a második generációja a gyakori (a generációk kompatibilisek egymással, ha a többi paraméter megegyezik).

Az alaplap

Az alaplap egy nagy nyomtatott áramkör és csipek halmaza a gép legmélyebb bugyraiban elrejtve. Ő biztosítja az összeköttetést a részegységek között, rajta vannak a csatlakozók, vagyis ide kell bedugni a többi hardverelemet. Illetve egy jó részük már fixen rá is van építve (integrálva). Tipikusan ilyen integrált eszköz a hangkártya és a hálózati kártya, de sok esetben a videokártya (grafikus csip) is. Kártyának csak megszokásból hívjuk őket, mert néhány éve még valóban lapos, szögletes tárgyak voltak, amiket úgy kellett a gépbe beledugdosni :)

Az alaplap, és a rajta lévő csipkészlet határozza meg, milyen típusú processzor, merevlemez, milyen és maximálisan mennyi memória helyezhető bele.

Valamint továbbra is vannak rajta bővítő csatlakozók is, amik a gép bővítésekor kerülnek a képbe. Ma az úgynevezett PCI/PCI-E ("pí-szí-áj/ expressz:) technológiát használják az alaplapok, ami az adatátvitelt sávokra osztja. Eszerint van többnyire PCI-E 1x (egyszeres) és 16x (tizenhatszoros, 16 sáv egyszerre). A köztes lépcsőket ritkán használják. Bár a mögöttük lévő technológia, a PCI-E azonos, a csatlakozó mérete más. Az 1szeres csatlakozót használja sok eszköz, pl. Wi-Fi hálózati kártya, profi hangkártya, stb., míg a 16szoros a videokártyáké. A sima PCI egy régebbi, de még használt megoldás kb. arra, amit a PCI-E 1x tud.

Grafikus csip, vagy videokártya

Az utolsó fontos hardverelem. Több fajtája, és eszerint több neve is van. Vannak a

"videokártyák", a különállóak. Bár sokszor ez az eszközök gyűjtőneve, tipikusan az asztali gépekbe külön beépíthető, ez alatt a tényleg nagyra hízott, kártya formájú változatot értjük. Ezek a legnagyobb teljesítményűek is.

Másik típus az integrált videokártya, annak is két alfaja, a "sima" és a dedikált ismert.

Az integrált jelző ugye azt jelenti, hogy elválaszthatlanul be van építve az alaplapba. A dedikált kártyák olyan csipek, amik az alaplapra vannak forrasztva ugyan, de annak egy külön kisszelete csak az övék, függetlenek a többi csiptől. Általában melléjük forrasztott memóriával is rendelkeznek, amit csak ők használnak. Ilyen dedikált csipek csak a notebookokban fordulnak elő, az izmosabbakban.

Az utolsó a sorban a "sima" integrált kártya. Ez azt jelenti, hogy nincs különálló grafikus csip az alaplapon, hanem az alaplap egy másik fő csipjébe van beágyazva a grafikus megjelenítésért felelős egység. Memóriájuk nincs, a rendszermemóriából szoktak csórni. Ezek a leggyengébb megoldások, szintén notebookokon, illetve olcsóbb asztali gépekben fordulnak elő.

Fontos szempont, főleg a notiknál, hogy a teljesítménnyel együtt a fogyasztás is nő/csökken. Tehát egy izmos gamer notitól ne várjunk hosszú akkus üzemidőt.

Három feladat van tipikusan, amihez komolyabb grafikus csip kell: a játék, a videoszerkesztés és 3D modellezés, és a nagyfelbontású (HD) videolejátszás. Komoly játékra az asztali gépek különálló, és a notik dedikált kártyái alkalmasak. A videoszerkesztéshez és modellezéshez sem árt valami közepesen erős dolog. A HD-vel a modern integrált csipek is megbírkóznak, de itt nem árt vigyázni! A sima DVD nem okoz gondot többnyire, de egy Blu-Ray Disc (BD) már beszaggathat a gyengébb modelleken. Az új, most divatos extrahordozható, de extragyenge gépek (úgynevezett netbook-ok) pedig többnyire a sima DVD-vel, vagy Youtube HD tartalommal sem bírkóznak meg! (Mert egy elavult grafikus csipet használnak)

A legtöbb hétköznapi feladathoz azonban semmilyen komoly grafikai képesség nem kell. Ezt is érdemes észben tartani, mert a gépek árának igen jelentős részét tudja kitenni egy komoly grafikus csip. Fontold meg, kell-e, mielőtt kiadod a sok pénzt.

A monitor (és laptop képernyők)

Erről az alkatrészről sem feledkezhetünk meg, mégha oly magától értetődőnek tűnik is minden!

Előre leszögezem, hogy itt csak a ma már egyeduralkodó LCD (folyadékkristályos, lapos) képernyőket veszem figyelembe. A régiekkel max kommentben foglalkozhatunk, ha kell.

Az LCD-knek 3 fontos paramétere van (több a képcsövesekre is igaz): a képátló és arány, a felbontás, és a válaszidő.

A képátló a képernyő fizikai méretére utal. Col-ban (inch-ben) mérjük (1 col = 2,5 cm), és logikusan a képernyő átlóját adja meg. Laptopoknál ez tipikusan 15-16 col, az asztali tucatmonitorok többnyire 19 colosak, vagy manapság nagyobbak, de a 19-es elterjedt és olcsó kategória. Ettől viszont még mindig lehetnek a képernyők eltérőek, hiába tudjuk az átlót. Mert nem mindegy, hogy mondjuk szélesvásznú, vagy normál. Ezt adja meg a képarány, vagyis a vízszintes oldal aránya a függőlegeshez. A normál képarány a 4:3. Az egyre divatosabb szélesvászon pedig a 16:9. A notebookok esetén pedig gyakori a 16:10, de már itt is hódít a 16:9, ahogy egyre inkább általános a számítógépen mozizás. Kis matek a végére: azonos képátló mellett a szélesebb vásznú képernyő mindig kisebb felületű is.

A felbontás azt jelenti, hogy hány képpontot képes a képernyő megjeleníteni vagyis mekkora részletességű képet tud adni. Ugyanis különálló pontokból építi fel a képet az összes képernyő. Jó sokból... A felbontást is úgy szokták megadni, hogy vízszintes képpontok száma szor függőleges képpontok száma. Ez természetesen meghatározza a

képarányt is. Vagy épp fordítva. A lényeg: ma egy tipikus 4:3 arányú képernyő felbontása 1280x1024 képpont. Természetesen vannak ennél kisebb és nagyobb felbontások is (pl. 1024x768 szintén gyakori, ahogy 1600x1200 is létezik).

A felbontás bizonyos korlátok között változhat azonos átlójú és arányú képernyőn is. Pl. létezik 15 colos, 16:10-es képernyőjű laptop 1280x800, 1440x900, de még 1620x1050 képpontal is. Minél több képpont, annál többet tud megjeleníteni, de annál kisebbnek is látszik minden, na meg annál drágább is az eszköz. Tehát 2 monitor tág értelemben vett méretének összehasonlításához nem elég a képátlót ismerni, mert azonos méret mellett a nagyobb felbontású többet fog mutatni.

Fontos észben tartani, hogy az LCD-ken minden képpont fizikailag is egy egység. Ezért ezeknek a képernyőknek van egy tervezett felbontásuk, amitől felfelé nem is lehet eltérni. Csökkenteni lehet a felbontást, de ilyenkor a kép mindig életlen lesz! Hiszen pl. 1280 valós pixel nem tud egyenletesen 1024 felé oszlani. Bár az újabb képernyők ez is szebben megoldják, az LCD csak a gyári felbontáson tudja a maximum minőséget nyújtani.

A válaszidő tipikusan az LCD-k paramétere. Azt jelenti, mennyi idő telik el, aközött, hogy a számítógép elküldte a monitornak a megjelenítendő/megváltozott képet, és aközött, hogy az meg is jelenik. Ezt ezredmásodpercekben mérjük (ms, milliszekundum). Régebben, 3-5 éve ez még jelentősebb volt, mert az akkor gyakori 8 és 16 ms késést bizony lehetett szemmel érzékelni. A játékosok szidták is az LCD-t. Ma viszont már az olcsóbbak is 5 ms válaszidejűek. De vannak 2 ms-osok is, ami minden igényt kielégít, de még drágább is. Ha nem vagy kemény játékos, ma már erre igazából nem kell figyelned egy új monitor esetében. De ha kiírják a boltban, jó, ha tudod. És ne hagyd magadra tukmálni a 2 ms-os cuccot, ha nem játszol tempós játékokat, mert pénzkidobás lesz.

Huhhhh.... ez hosszú lett! :)

Természetesen, ha további részletekre vagy kíváncsi, vagy olyan hardvered is van, amit itt nem tárgyaltam, kérdezz bátran!

Következő alkalommal a számítógépek típusaival foglalkozom majd.

Aki eddig kibírta, annak jutalmul itt egy kis felüdülés:

Tessék teli pofával vihogni, hacsaknem te voltál ;)

http://multejjel.brow.hu